Total Rebuild - A nagy újrakezdés

 / 4.6
Értékeléshez kérlek jelentkezz be! Belépés/Regisztráció

Egy hosszabb kihagyás után újrakezdeni az edzést mindig baromi nehéz. Biztosan sokan vagytok, akik járták már hasonló cipőben, sőt... akinek 1-2 évnél hosszabb edzésmúltja van, tuti, hogy volt már ebben része. Sokszor, még ha minden körülmény adott is, az ember teste annyira meg tudja szokni a semmittevést, a passzivitást, hogy szinte zsigerből nem kívánja az edzést. Még akkor sem, ha fejben már eldőlt: ez így nem mehet tovább. Ez a sztori kivételesen az én sztorim lesz. Talán azt gondolod, hogy valaki, aki egy olyan motiváló közegben dolgozik, mint a Builder csapata, és 0-24-ben (elvileg) azzal foglalkozhat, ami érdekli, egyszerűen nem lehet motiválatlan. Pedig de. Itt vagyok én, a saját életemmel, hátráltató tényezőimmel, valós problémáimmal és persze a kifogásaimmal is. Ezt a cikket meg kellett írnom, minimum azért, hogy ne tudjak segget csinálni a számból. De azért ne haladjunk ennyire előre...


Ki vagy Te?

Nektek itt Jerk, akitől gyakran olvashattok cikkeket itt, a Builder-en, másoknak Pisti, Józsi, Lali, vagy bármi más. Amikor kérdéseket tesztek fel a termékekhez, kommenteket írtok, és ott is kérdeztek, általában arra is én szoktam válaszolni. Aztán írtok e-mail-eket, egyre többen privátban, ott is igyekszem a legjobb tudásom szerint reagálni, még akkor is, amikor azt kérdezitek, hogy össze lehet-e rágni az aminosavtablettát, fedezhetitek-e a napi szénhidrátbeviteleteket szőlőcukorból, meg ilyenek. Ezt csak azért mondom, mert a munkámat imádom egyébként, de baromira le tudjátok szívni a véremet, sőt, sokaknak lelki szarládaként is funkcionálok, amibe időről időre bele lehet szarni, és akkor pár jó szóval, hasznos tanáccsal igyekszem visszazökkenteni a sportban eltévelyedett visszatértő "pácienseimet". Ez mondjuk az én problémám, mer' létezik egy delete-gomb például, és akkor a friss gőzölgő szart még melegében lehúzhatnám a vécén, de valamiért azt érzem, segítenem kell másoknak. Ha írsz egy levelet, és látom az írásképeden, hogy nem vagy egy életképtelen nyomi, aki egy tömegnövelővel szeretné megoldani még a pénzügyi problémáit is, akkor tuti, hogy reagálok.

Szóval ez vagyok én, a kedves, okos és segítőkész Jerk

Szóval ez vagyok én, a kedves, okos és segítőkész Jerk. Na, azért annyira nem állja meg a helyét mindez, de lássuk be, vannak visszatérő elmebetegek, akik fanatikus módon naponta 3-4-5 kérdést dobnak be egymás után, teljesen eltérő témát érintve, és az sem zavarja őket egy idő után, ha nem kapnak reakciót. Ők nem vásárlók, vagy gyakran visszatérő, kommunikatív vendégek az oldalon, a legtöbb esetben unatkozó figurákról van szó, akik 1-2 hétig vagy hónapig tolják a baromságaikat, aztán idővel lemorzsolódnak. 

Szóval azon gondolkodtam, ha az én véremet most lecsapolták páran, én is vámpírkodok egy sort. Nem szokásom, de máshogyan momentán nem tudom saját magamat seggberúgni. Írom a cikkeket, teszem a dolgomat, a koffeinemben még egy kis vér azért csörgedezik, de egyre kevésbé vagyok használható. Fizikailag, és mentálisan is. Kicsit megfáradtam, mert nem vagyok lefárasztva. Hogy is van ez?

Az én sztorim

Először 15 évesen kerültem kapcsolatba a súlyzós edzéssel. Kikönyörgtem a fatertól egy multifinkciós gépet otthonra, úgy 100 kiló súllyal. Apám mindig is edzett, fiatalon amatőr félnehézsúlyú boxoló volt, később a hivatásából adódóan sem ártott egy jó fizikumot tartania, meg nem is igazán az a típus, aki csak úgy elhagyja magát; látta a dologban a lehetőséget, de hamar rájött, hogy számára ez edzésforma monoton és unalmas. Ő a saját kis hibrid programjai szerint edzett, saját testsúlyos gyakorlatokat kombinált súlyzós gyakorlatokkal. Így tehát maradt nekem a gép, meg a sok súly. Nekem, aki a Predator-t, a Terminator-t még melegében nézte VHS-en, és csodálta Arnold-ot. Még a könyve is megvolt, az "Utam a csúcsra", az a kis kék, amiben egy csomó hülyeséget és szar étrendet írtak, de annyira hihetőnek és elérhetőnek tűnt minden, ami benne volt, hogy sokszor csak fogtam a könyvet, és nézegettem, mint valami szent relikviát.

Arnold könyve, az "Utam a csúcsra"

Ismerős?

Persze az elején mindent tökéletesen szarul csináltam, annak rendje és módja szerint. Minden izmot hetente kétszer edzettem, vagy akár háromszor. Mindig túledzettem magam, edzésről edzésre gyengébb voltam, az ízületeim szarrá mentek, de az ember szarik rá, amikor be van sózva. Így bohóckodtam végig 2-3 évet, mire felismertem, hogy levegőből nem lehet izmot építeni, és a hajnali 3-ig bandázás, állandó alváshiány sem kedvez a fejlődésemnek.

Én is ennek az oldalnak köszönhetem az összes alapvető információt, ami áttörést hozott a fejlődésemben. Lógtam egy csomót a Musclebuilder fórumon, olvastam az edzőválaszolt, ami anno még nem Bunny rovata volt, de valójában pontosan ugyanolyan voltam, mint a tinédzserek nagyobb része: életkoradekvát módon kretén, csőlátással, aki elolvassa az információkat, kiragad belőle 1-1 számára érdekesnek tűnő részt, de még ahhoz sem tartja magát, aztán nem érti, miért nem fejlődik. Megannyi agyonmisztifikált edzésmódszer, on- és offline formában megjelenő magazin hasábjain tolta a púdert az izomépítésről. Férfinemihormon.hu - szép volt és jó, de púder. Itt, a Builder-en ért először az az impulzus, hogy "ha nem kajálsz bazmeg, nem fogsz fejlődni" - ebben a formában, így. És tényleg csak ennyi kellett. Lehet barokkos körmondatokkal tömni egy tinédzser fejét, de megunja a sódert, és elkezd szelektálni az információból, leginkább a haszontalanokat. Addigra már túl is voltam az első kúrámon (nem is tudom, talán 17 éves lehettem), amit középszar kajálással toltam végig.

Total Rebuild - A nagy újrakezdés

Egy dologra mindenképpen jó volt a cuccolás: pánikszerűen elkezdtem zabálni, "mert a cucc csak akkor működik", és brutális fejlődésnek indultam. Nem is a cucctól, az semmi nem volt valójában. Pár levél román szemes takarmány, ahogyan akkoriban minden takony csinálta, aki fosott a tűtől. Most is ez dívik. Miután leálltam, eltelt majdnem egy év, és egy nyári szünet alkalmával életem legnagyobb fejlődését értem el. Csak tiszta, grammra pontosan kimért kajával, alapvető kiegészítőkkel. Akkor vált egyértelművé számomra a kajálás fontossága.

Bravó!

Szóval, igazi debil módjára előbb nyúltam cucchoz, minthogy fingom lett volna bármiről is a sporttal kapcsolatban. Egy izmot elkezdtem egyszer edzeni egy héten, aminek még a gondolatától is remegtem, mert ugye "az izom edzés közben nő", de basszus, működött. A saját káromon szépen lassan megtanultam mindent, ami lényeges. Innentől kezdve azt csináltam magammal, amit akartam: ha olyanom volt, magamra pattintottam 10 kilót, ha olyanom volt, lepattintottam ugyanennyit teljesen tudatosan. 

Nagyjából 18-19 éves koromra eljutottam arra a pontra, amikor már nem is igazán magammal foglalkoztam, a saját dolgaim jól mentek. Egy tohonya haveromat az akkori tudásommal már simán átalakítottam. A barom képes volt az éjszaka közepén felhívni, csak azért, hogy megkérdezze, mit igyon, hogy ne boruljon a diétája. Nem csak a gyúrás érdekelt, sőt, az egyre kevésbé. Nem érdekelt soha a versenyzés, az adottságaim sem voltak meg soha hozzá, én csak szimplán jól, vagy jobban akartam mindig festeni. Egyre inkább a dolog elméleti része felé kezdtem orientálódni, egyszerűen minden érdekelt, a dolog biokémiai háttere, egy-egy táplálékkiegészítő hatóanyag pontos működési mechanizmusa, és addig nem nyugodtam, amíg ezeket meg nem értettem. A testnevelés volt az egyik választott tárgyam érettségin, a szóbelin megkérdezte a tanár, hogy mi az az ATP. Fingom sem volt, hogy miből kell készülni, nem is érdekelt. Elkedztem az ATP-szintézisről magyarázni, mint egy őrült, aztán arról, hogy a sporttáplálkozásban szokás kreatint használni, meg arról, hogy ez miképpen működik, 3 perc darálás után úgy kergettek el, kaptam egy kurvanagy ötöst. A magasugrást elbasztam, a gyakorlatom miatt négyes lett az érettségim. 

Nagy spílernek gondoltam magam. Pedig ez lófasz. Ha megfigyeled, ebben a sportban mindig azok a legsikeresebbek, akik rá sem bagóznak ezekre a dolgokra. Akkora ekék építenek impozáns fizikumot teljesen tisztán, hogy eszméletlen. Rend és csend van a fejükben az ekeségük mellett és miatt, talán sokszor pont az egyszerűségükből adódik a nagyszerűségük. Csak hajtja őket a szívük, a lelkük, vagy bármi, teszik a dolgukat, és kész. Én nem akartam ugyanakkor sikeres lenni ebben a sportban. Amit ki akartam belőle facsarni, azt kifacsartam, a többi ment a levesbe.

Aztán teltek-múltak az évek, elég korán el is költköztem a szüleimtől, rengeteget dolgoztam, mindenfélét. Hol tudtam időt, pénzt és energiát fordítani az edzésre, hol nem. Tulajdonképpen évek óta ez megy. Bármi, egyszerűen bármi bekavarhat ezen a szinten. Egy költözés, egy családalapítás, bármi... és elgendő csak 1-2 hónapot kihagyni, olyan mértékben össze lehet zuhanni, mintha soha, semmi közöd nem lett volna a sporthoz. Persze, ez adottság kérdése is. Ezen a téren nincs szerencsém.

Egyszer fent, egyszer lent...

És egyre többször lent. Ha van már egy tíz-tizen x éves tapasztalatod ebben a sportban, bármennyire is összezuhansz, pár hónap alatt össze tudod magad kapni. Mindig. És nem azért, mert az izommemória működik. Szart! Az izomnak nincsen memóriája, a fejednek van, és ha már ismered a számodra megfelelő módszereket az edzés és a táplálkozás terén, szépen fogsz fejlődni újra és újra, akárhányszor kezded el az edzést. Mert tudod, mit kell tenned, nem esel a kezdők hibáiba.

Csakhogy nekem ezzel a tököm tele van, de csurig.

Számtalan újrakezdésem volt már. Hol teljesen elkerülhetetlenül, rajtam kívül álló okok miatt, hol a saját baromságom miatt. Idén is volt egy, még év elején. Májusra már kezdtem szépen alakulgatni, aztán egyik reggel egy durva lázgörcsre ébredtem, délutánra már a kórházban találtam magam. Bekaptam egy elég durva kétoldali tüdőgyulladást, az orvosok nem is értették, hogy a fizikai állapotom mellett hogyan eshettem ennyire szét. Ha nem edzettem volna, nem folyt volna még a orrom likából is aszkorbinsav, az intenzíven találom magam. Természetesen jött a tipikus baromság, hogy cuccolok, és hogy egy rosszul beadott injekció vágta haza a tüdőmet. A kórteremben 4 ember előtt vont kérdőre egy orvoscsoport, akik fenyegetően próbáltak belőlem kicsikarni egy beismerő választ. Végül "nem ismertem be" azt, amiről szó sem volt, úgyhogy éjfélkor még javában CT-ztek, de nem volt embóliám. A gyulladási értékeim viszont az egekben voltak, és egy hét alatt sem javultak intenzív, intravénás antibiotikumos kezelés hatására sem. 

Hetekig feküdtem kórházban és otthon, közben végig TBC-s betegnek való lórúgásnyi antibiotikumot zabáltam kaja helyett is. A helyzet látszólag javult, amit újabb visszaesés és antibiotikumzabálás követett, az edzés pedig szóba sem jöhetett. Pedig a lelkesedésem egy kicsit sem hagyott alább, sőt, ezt mindenképpen egy megoldandó problmának éreztem akkor. Ez május végén volt valamikor, azóta összesen közel 20 kilót fogytam izomból, zsírból, motivációból, mindenből, és a súlyokat olyan széles ívben kerülöm, mint még soha. Megint felállni, leporolni magad, kezdeni az elejéről mindent, a tököm tele az egésszel, de tényleg. Unom, baszod, elegem van ebből.

De semmi baj, nem kell hisztizni, mint egy picsa. Ha nem, hát nem, akkor nem csinálja az ember, és kész. A legrosszabb az egészben, hogy EZ NEM MEHET ÍGY, mert látni sem akarok egy termet belülről, de érzem, hogy egyre lejjebb csúszok a lejtőn. Azt eszem, amit akarok, szarok mindenre, hihetetlen jó az a szabadság, hogy nem órára pontosan kajálok, és nem vagyok időbeli keretek közé szorítva. Egyúttal szánalmas, hogy a lányomat a feleségem lazábban emelgeti, mint én. Sorra jönnek elő a defektek, olyan vagyok, mint egy germán verda, amelyik ha nem kapja meg az alapvető törődést, a jó olajat, láncreakciószerűen elkezd összeomlani.

Nem pörget fel az edzés, helyette felpörget a koffein

A koffeint számolatlanul döntöm magamba, hiszen állandóan fáradt vagyok. Nem pörget fel az edzés, helyette felpörget a koffein. Napi 200-600mg, hónapok óta ez megy. Én papolok arról egy-egy kérdezőnek, hogy az erős termogéneket ne tolja tovább egy hónapnál, erre simán megcsinálom azt, ami ellen kampányolok. Én vagyok a rosszfogú fogorvos, meg az autószerelő, akinek a segge alatt csörömpöl a rozzant gép, én vagyok az, aki mond valamit, és rohadtul nem azt csinálja. Ehhez viszont senkinek semmi köze, nyilván az én problémám. Hiszen a rosszfogú fogorvos is szépen meg tudja csinálni a fogadat, hiába áraszt macskatetem-szagot a szája. Apropó, fogak: képzeld, imádom a kólát. A lájtot. A cukrosat meg sem bírnám inni, szerintem okádék íze van. Most is azt kortyolgatom, ebben a pillanatban. Isteni ez a szar, és még koffein is van benne, de ha nem lenne elég, egy pohárba beletolok úgy 200mg-ot. Szóval a kólában van egy csomó foszforsav, ami szépen kitolja a csontokból és a fogakból a kalciumot. Éppen a minap vettem észre a tükörben, így napi 2 liter kóla mellett, hogy elkezdett vékonyodni a fogzománcom.

MI A PÖCS?

Le kell állni. Nem lehet büntetlenül ezt csinálni akármeddig. Nem tartom normálisnak, hogy állandóan fáradt vagyok, semmihez sincs kedvem, általában idegbeteg vagyok, és egy alap forgalmi szituációból is kis híján képes vagyok híradógyanús esetet eszkalálni. Könnyen és gyakran lebetgszem, a pulzusom este 300mg koffein mellett kb. 30-50, rá sem szarok, ez biztosan normális, mi? Ha edzek, és minden oké, sokkal-sokkal jobb a közérzetem, általában is több energiám van mindenre, türelmesebb vagyok, jobb a libidóm, egyszerűen minden jobb. Jobb, jobb, jobb. Az előző mondatomban háromszor is szerepelt ez a szó. A legszörnyűbb az egészben, hogy felfogom ezt ésszel, valahol vágyom is az egészre, soha nem fogok megszabuldni etől a sporttól, de amint hozzáfognék, egy olyan zsigerből áradó gát és undor fog vissza, amire nem tudok magyarázatot adni.

Meddig képes az ember a saját szarában vergődni? Szerintem bármeddig, én főleg. Óriási picsánrúgásra van szükség.

Napok óta azt érzem, ha mindezt leírom, valami el fog kezdődni. Már csak azért is, mert itt vinnyogok X bekezdés óta a problémáimról, és ezek után nem tehetem meg, hogy nem folytatom az edzést. Total Rebuild? Nagy újrakezdés? Ugyan már... ezt a címet akkor találtam ki, kb. 2 hónappal ezelőtt, amikor egyik nap felszívtam magam, hogy na most aztán húúú, de oda fogok baszni. Azóta is folyamatosan csinálom.

Minden nap ugyan az

Így, a cikk vége felé ezt a címet nem érzem megfelelőnek. Sokadik újrakezdés, megtámogatva egy kis vérszívással. Ha idáig eljutottál, én közöltem Veled valamit, a problémáimat, egy kicsit leszívtam a véredet, és persze tudod, hogy a csávó, aki tanácsokkal lát el, pillanatnyilag egy önpusztító szar, ami vegetál a fajanszban. Ez viszont az én egómat bassza, de rettenetesen.

Az én legnagyobb hibám ebben a sportban mindig az volt, hogy ha nem ment minden óramű pontossággal, ha nem tudtam magam tartani teljesen precízen ahhoz, amit elterveztem, az idővel elkezdte mételyezni a progresszivitást. Ilyenkor már csak egy végső ok, egy utolsó csepp kellett a pohárba ahhoz, hogy leálljak. Ismerős például az az érzés, hogy nem profitálsz annyit, mint amennyit beleteszel az egészbe? Ha igen, akkor azt is átérzed, amit én érzek jelenleg. Pedig ez egy baromság. Nem vagyok versenyző, soha nem is leszek, attól mentsen meg az Isten. MIRE IS KELLENE RÁFESZÜLNI? Hobbiszinten, ember! Kimarad egy kajálás? És akkor mi van? Egy hétig nem tudsz edzeni? Legalább pihensz. Egyszerűen lazán kell kezelni az egészet, különben a görcshalmaz össze fog dőlni kártyavár módjára. Mondom ezt én, de egyre inkább magaménak érzem a dolgot.

Á, leszarom. Holnap elkezdem átmozgatni magam. Nem lesz képi dokumentáció és helyzetjelentés, nem lesz semmi, csak ideböfögtem a nyűgömet pár sorban. Én ebből fogok talán most egy kis erőt meríteni.

És Te miből fogsz?

 

 

 

 


Shop.Builder havi legolvasottabb cikkei
Kevésbé köztudott, hogy a Mr. Olympia nem csak a testépítésről szól. A sportolók nem csak a fizikumukat, hanem a testi erejüket is fitogtath...
A Shop.Builder részletes összefoglalója a Mr. Olympia 2019-ről, benne Brandon Curry, William Bonac, Hadi Choopan, Roelly Winklaar és még sok...
Testépítő és fitness edzéstervek kezdőktől haladókig mindenkinek! Kezdő átmozgató edzéstervek, haladó ossztott edzéstervek, sztáárok edzéste...
Futááás, izomépítés mellett? Tilos! Nem egy ilyen beszélgetést hallgattam végig öltözőben. A futás leeszi az izmot, nem fogysz, ellenben éhe...
A Shop.Builder adatbázisában több, mint száz edzésterv, és eddig közel 200 gyakorlat leírása található meg, többnyire videós bemutatással. A...
Tóth Dani mutat egy brutál melledzést, és olyan tudást ad át Nektek, amit biztosan felhasználhattok az edzéseitek hatékonyabbá tételéhez. Pr...
Kezdő testépítőknél nagyon fontos, hogy fokozatosan, edzésről edzésre növeljék a terhelést. Ezt megtehetik az ismétlésszám, a súly, vagy pár...
A cikk elolvasása után már Te is össze fogsz tudni állítani egy saját bicepsz edzéstervet, hiszen tudni fogod, mit miért szoktunk csinálni a...

Kérdésed van a cikkel kapcsolatban? Tedd fel!

Ebben a rovatban kérdéseket csak regisztrált felhasználóink tehetnek fel!
Kérlek, jelentkezz be!