Superbody 2003 by drugsbunny

 / 5.0
Értékeléshez kérlek jelentkezz be! Belépés/Regisztráció

Superbody 2003

„Lenni vagy nem lenni?” – tette fel a kérdést Arnold Schwarzenegger Hamletként az utolsó akcióhősben és igaza volt: valóban ez volt a kérdés majd egy évig a 2003-as Superbodyval kapcsolatban. Bár Arnold „nem lenni”-t döntött és robbantott, a Superbody szervezők a közkívánatnak engedve idén is megrendezték a versenyt. A dilemmának egyébként cseppet sem meglepően politikai okai voltak, amit itt nem feszegetnék – a pozitív döntésnek pedig az igényen kívül valószínűleg az is oka volt, hogy cáfolatot adjanak a „jóindulatú” pletykákra.

A Superbody kínálta ismét a versenyzők legszélesebb spektrumát: vagy 140 versenyző közül megtalálhatóak a tizenéves egészen kezdőktől – köztük néhány „hófehérkétől” - a legjobb versenyzőkig szinte mindenki, kivéve talán a kizárólag a tavaszi EB-re készülő versenyzőket. A helyszín - a Stefánia Palota - bizony kicsinek bizonyult: hihetetlen, de reggel nyolckor, sőt egész nap hosszú sorokban álltak az emberek, hogy bejussanak. Ezt eddig máshol nem tapasztalhattuk – lásd. Magyar Bajnokság – vajon mi lehet ennek az oka?

Először is, ne legyünk naivak: sokan az ingyenes belépő és főleg az ajándék táplálék-kiegészítők miatt jöttek el, sőt hozták haverjukat, kutyájukat-macskájukat magukkal. Ez nem lenne baj, csakhogy a helyszín befogadóképessége korlátozott volt, sőt hatóságilag tiltva volt 600 nézőnél több beengedése, ez az egész rendezvény leállítását vonhatta volna maga után – volt is kint hőbörgés rendesen azok között, akik nem juthattak be! Ők azonban köszönjék ezt azoknak, akik - valljuk be, pofátlanul - tarhálási céllal jöttek el a versenyre: sajnos bizony voltak ilyenek. Hogy miért vonok le ilyen messzemenő következtetéseket? Tessék megnézni a Magyar Bajnokságot, amikor is kongott a nézőtér az ürességtől és nem láttam magukból kikelt embereket követelőzni, hogy bejuthassanak – ott ugyanis fizetni kellett és nem kapott senki ajándékot. (Mellesleg én magam beszéltem olyan emberekkel, akik azt mondták, hogy „jujdejó, lesz ingyentáplálékkiegészítő, mennyit kell ezért ott lenni?” Az ilyeneket küldtem el én részemről a picsába!) Hozzáteszem, a rutinos versenyre járó nagyjából azért tudja, milyen társaságra számíthat – itt azonban zömmel új arcok voltak.
A kezdeményezés ezekkel a negatívumokkal együtt azonban jó, mert ez volt az egyik eszköz, ami becsalta végre trükkösen a nézőket – és nem csak azt a csekély „mag”-ot, akik szinte csak a családtagok és haverok közül kerülnek ki - a nézőtérre és talán kedvet adott nekik ahhoz, hogy más versenyeket is megnézzenek. Jövőre azonban valami úton-módon meg kellene szűrni az embereket, hogy valóban azok juthassanak be, akiket a verseny érdekel, ne foglalják el mások elől a helyeket a potyázók. (Mint ahogy már javítottak a szisztémán ahhoz képest, hogy a profi EB-n nyáron belépéskor minden kontroll nélkül osztogattak táplálékkiegészítőt, ezért sokan pofátlanul ötször álltak sorba – „ki nem szarja le, hogy nem jut másoknak?!”-alapon.)

A második, jóval pozitívabb tényező az, hogy itt indult a legtöbb versenyző, sőt olyanok is, akik csakis ide készültek fel – ez főleg a kezdő kategórákra jellemző. Több versenyző ismeretségi köréből nyilvánvalóan több néző is kerül ki.
Végül, de nem utolsósorban nagyon fontos, hogy a verseny a termekben és a szaksajtóban kapott hírverést, nem a szennylapokban és a kereskedelmi tévékben, így pontosan ahhoz a célcsoporthoz jutott el, akit ez érdekel és még felesleges pénzt se kellett kiadni a flancolásért.

Aki aztán kiállta az esőben-ácsorgás nehéz próbáját, egyrészt egy színvonalas versenyt, másrészt jól felkészült versenyzőket láthatott - hiszen a versenyzői színvonal évről évre javul. Bár kakukkfiókák még vannak, mégis már csak nosztalgiával gondolunk vissza az első Superbody-ra, ahova még szőrös(!) versenyzők is érkeztek! Nem kis meglepetésre az előtérben és a színpadon elhelyezett kivetítőkön valami gagyi amerikai versenyt lehetett nézni, valami Mr.Olympiát, pontosabban az egy héttel ezelőtti 2003-as Olympiát – komolyan nem tudom, ez minden nézőnek leesett-e? Ugyanis ilyen sem történt még Magyarországon! – ahol valami Ronnie Coleman nevű fickó nagyon elverte a mezőnyt 130 kilósan, csontszárazon. Azért ez jóval kellemesebb betétszám, mintha valami nyálbanda énekelgetett volna, sőt ez még elvileg érdekelte is a közönséget! A szervezéssel kapcsolatban azért hallottam kritikákat, azonban szerintem ez irreális: 140 versenyzőt fennakadás nélkül terelgetni nem egyszerű, főleg ha a versenyzők nem veszik figyelembe a több helyre is kiragasztott programot és a meghirdetett időpontban egyszerűen nincsenek sehol, sem az öltözőben, sem a bemelegítőben, sem a folyosón! Mert bizony ez okozot többször is csúszást, egyeseket egyszerűen ki kellett húzni a pontozólapról, mert nem jelentek meg! Egy mérlegelési probléma miatt Kokovai Andort át kellett sorolni másik kategórába, egy versenyző rosszul lett a színpad mögött, görcsoldó injekciót kellett neki adni, kábé ennyi volt, ez igazán nem vészes. Problémát csak a helyszín adottságai okoztak: kevés volt az öltöző, és itt visszakanyarodva az elsőként említett problémához, legközelebb külön öltözőt kéne rendelkezésre bocsátani – a versenyzőket odairányítva regisztráláskor – minden kategóriának és esetleg rájuk zárni az ajtót egy bazi nagy lakattal, hogy ne császkálhassanak el!

Műsorvezetés: ismét Gárgyán Rita, aki a szokott rutinjával tökéletesen ellátta a feladatot, de délután csatlakozott hozzá az idénre választott médiasztár, Gyulai Zsolt. Ő ugyan nem volt olyan rossz, mint az autós műsorában, de azért próbált butaságokat mondani és dilettáns dolgokat feszegetni – talán tanítják ezt a médiaiskolában?! – ezért ismét el kell mondanom: az itteni közönség nem hülye, nem kell nekik mindenáron elmagyarázni, miről szól ez a sport – adásba meg úgyse kerül az rtlklubbon. Ezenkívül a „képzeletbeli dobogónk x.-ik fokára” című kötelező minimonológ borított ki tőle (x= egytől háromig tetszés szerint), mert ez minden kategória mindhárom dobogós versenyzőjénél elmondta (tán’ mint poént?), bár néha – talán hogy meg ne unjuk – összecserélte a szavakat és „dobogónk képzeletbeli x-ik foká”-ról beszélt. Ezzel együtt szerencsére nem tudta lerontani a műsorvezetés színvonalát, és itt meg is jegyezném, hogy Juhász Károly vezetőbíró sok-sok éves rutinjának köszönhetően ismét színvonalasan és nem utolsósorban igen kulturáltan látta el feladatát.

Hadd engedjek meg még egy kis kritikát, ha már egyszer komoly kritizálnivaló úgysem akadt: legközelebb több posedown zenét kellene választani, mert Lenny Kravitz annyira nem jó, hogy 63-szor meghallgassuk, és a hölgyeknél a rettenetes Shakira-vinnyogás többedszerre szintén idegesítő.

Beszélnünk kell még a nézőkről, illetve a hangulatról. A hangulat szerencsére a kezdeti gyengélkedés után egyre jobb lett, szerencsére nem mindenki volt töketlen, bejutottak jó páran, akik hallatni merték a hangjukat. Ez ugyanis – ha nem lenne mindenkinek világos – nem színház vagy opera, itt igenis biztatni illene a versenyzőket, ebben a műfajban a síri csend bizony igen kínos – a nézők számára is. A versenyzők pedig megérdemlik a biztatást, a leggyengébbekben is kemény munka van!

A kategóriák a szokásosak voltak: a nagyszámú versenyző miatt a tinédzser (T1, T2) és újonc (U1, U2), kategóriából lett délutánra összetett, azaz értelemszerűen a délelőtti elődöntők első hat helyezettjei délután a tinédzser ill. újonc összetettben indultak. Open-ben két kategória (O1,O2), a Grand Prix, vagyis a „versenyzői” kategóriában három (GP1, GP2, GP3).kategória volt súlycsoport szerint, Fitnessz formában pedig két magasságkategória.


Tinédzser kategória:


 

 

Tinédzser kategórában olyan jól kinézni, mint Németh István, már-már pofátlanság. Különösen, hogy mindenre gondolt: nála a felkészülésben – nagyon helyesen – a megfelelő barnítottság (optikailag nem elhanyagolható, hogy neki volt a legjobb színe, ezért is nézett ki a legfelkészültebbeknek) mellett a kitűnő pózolás és szabadpóz is benne foglaltatott. Ez az, amiből tanulhatnának a „hófehérkék”, mivel ezek a dolgok bizony a színpadra lépés elmaradhatatlan kellékei. Biztos, hogy vannak, akiknek ezen a szinten anyagi megterhelést jelent még a barnító megvásárlása is, de ez sajnos ilyen sport, egyrészt pénz szükséges, másrészt a jó színpadi megjelenésben ugyanúgy munka van, mint az izmok építésében. Aki pedig nem izmos még eléggé – tinédzserben ez nem ritka, bár általánosan elmondható, hogy egyre jobban felkészültek a versenyzők – pontosan ezeket a pontokon tudja magát „eladhatóvá” varázsolni a nézők és a bírók felé. Az ilyen dolgok miatt volt a tinédzser elődöntőkben elég nagy különbség egyes versenyzők között, illetve ezért lógtak ki a mezőnyből páran mind pozitív, mind negatív értelemben. Az összetettben azonban csak a legjobbak jutottak be, így a mezőny kiegyenlítődött a fent említett Németh Pistit nem számítva, mert ő mindenképpen kimagasló, ezért simán nyert.
Második Csipai Gábor akiről szintén nem sok különös mondható el: kitűnően felkészült, helyezése a mezőny kiegyensúlyozottságát is mutatja.
Harmadik helyezett Ormándi Csaba, aki szintén nagyon jó formát hozott – tömeg és arányosság tekintetében kitűnő, főleg 17 évesen, ha hangyányit szárazabb lett volna, övé a második hely - és szabadpóza is rendben volt. Helyezése egyértelművé teszi: szoros volt a küzdelem az élmezőnyben.
Babai Tamás: tömeg kell elsősorban, hogy komolyabb helyezést érjen el – negyedik hely mindenképpen jónak mondható - ezenkívül a szabadpóz enyhén szólva csiszolásra szorul: most kicsit alternatív megközelítését mutatta a témának, talán azért is, mert jól láthatóan nincs még önbizalma a színpadon.
Az ötödik Timm Roland komoly minőséget képvisel lepucoltságával és nem elhanyagolható tömegével. Tömegre még neki is jócskán szüksége van azonban, de ennek elsősorban a magassága az oka, valamint a szabadpózt is gyakorolni kell, amit egyébként improvizált – egy jó improvizált szabadpózhoz azonban komoly rutin szükséges.
Hatodik helyen Ernszt Tibor végzett, akinek még fejlődnie kell tömeg és szálkásság tekintetében, de ennek ellenére jól felkészült versenyzőnek mondható.


Újonc kategória


 

 

Az első a tiszaújvárosi Olav K. Ovaa lett, talán némi meglepetésre. Bár önbizalomban nincs hiány nála a színpadon, igencsak elkelne még némi tömeg és nem ő volt a legszárazabb sem. „Képzeletbeli dobogónk második fokára” Sára György állhatott fel, akinek többek között gyönyörűen keresztszálas combot mutatott nekünk, ami fémjelzi felkészültségét.
Harmadik helyezett Csirmaz György lett, aki klasszikus heavy-metal szabadpózt mutatott be, neki Sára György minőségéhez még fejlődnie kell. A negyedik helyen Debreceni Gábor, ötödik helyen Juracsek Krisztián és a döntőbe hatodikként Várnai Gábor került, aki csak névrokona az ismert „táplálékkiegészítő”-nagykereskedőnek.


Open 1


 

 

Az open kategóriák már veszélyesek. Itt minden lehetséges, bár még újoncban is felbukkanhat egy-két meglepetésember, itt azonban már biztosan rutinos versenyzők végeznek az élen.
A mezőny itt bizony erős volt a döntőben. Egy dramaturgiai trükkel ezúttal a végéről kezdve: a hatodik Horváth Szilveszter tömegben kicsit elmaradt, de jól felkészült. Az ötödik Lénárd Lajos hangyányit szárazabb volt, a negyedik rutinos superbodys Cserteg Zoltán pedig már komolyabb tömeget mutatott. A harmadik Sándor Csaba kisebb tömeggel, de szárazsága okán izmosabbnak látszott. A második helyezett Tóth József első ránézésre strukturálisan látszott jobbnak, míg a verseny győztese vitathatatlanul Bosnyák Roland, aki minden szempontból győztes, köztük a színpadi mozgásában is: látszik, hogy ő tudja, mit csinál a színpadon!

Fitness forma: nem szeretném ezt részletezni, annyira szubjektív a móka. Mindenesetre egy kis kvízjáték erejéig feltenném a kérdést: vajon nyert-e Tóth Zsófi és Varga Tünde? A válasz igen, a helyes megfejtők között ingyenes Superbody belépőt sorsolunk ki, amennyiben jövőre is ingyenes lesz – átvehető sorban állás után a kapunál! A fitnessz forma versenyzők egyébként jó színvonalat produkáltak, mindössze két „kakukktojás” akadt – egy kicsit kakukk, meg egy nagyon-nagyon kakukk tojás.


Open2


 

 

Hatodik Hőgyes Krisztián, aki jól felkészült, de tömege és szárazsága nem elég magasabb helyezéshez. Őt Thuránszky Balázs előzte meg, jóval szárazabban - nála a definíció nem jelentett problémát, strukturális hibáit azonban csak nagyobb tömeggel tudná ellensúlyozni. Negyedik helyen Zakar Gábor végzett kedvezőbb alkata miatt, szálkássága is rendben volt. Nagy Ferenc Gábor futott be harmadiknak és itt már igen szorossá vált a dolog a második Kapusi Lászlóval. Az első hely annyira nem volt kérdéses, mivel már az elődöntőben az első line-up-nál ordított, hogy itt Elek Gábor ellen nem rúg labdába senki. Gabi profi volt ebben a mezőnyben, talán ez a legpontosabb kifejezés. Minden tökéletes: a forma, a szín, a mozgás, a viselkedés és nem utolsósorban vérpofi – egyéniségéhez illő - szabadpóz. Ez igen!


Tinédzser-újonc-open abszolút


Egy kissé különös abszolút kategória, amely furcsa lenne, ha a versenyzők átlagos szintet hoztak volna, de mivel a kategóriagyőztesek kitűnő formát hoztak, összemérhetők – olyannyira, hogy a „legkisebb”, a tinédzser kategória győztese, Németh István lett a bajnok. Második Elek Gábor, míg harmadik Bosnyák Roland lett, mindketten az Open kategóriából.
Ezen kategóriák tárgyalásának lezárásaként meg kell említenem ama rettenetes és sporttörténetileg szörnyűséges tényt, hogy nem indult Krémer „Sztár” József – mindenki kedvence. Minden bizonnyal a Tisza kupa óta szárnyaló médiakarrierjére koncentrál, amelyre – és roppant szimpatikus viselkedésére – egy másik cikkben még visszatérek.


GP1


 

 

A kis királykategória: komoly küzdelem volt az első három helyért a négy versenyző között. Kéring Robi hozta a formáját de itt már nem volt partiban, még színben is elütött, látszólag csak egy csík barnító volt rajta: így ő lett a negyedik. A harmadik helyen végül Földi Zoli végzett sokak elégedetlenségére, legfőképpen az övére. Valóban, Zoli igen izmos és egyrészt kiszúrás neki ez a kategória mert ő a legalacsonyabb és nem 80, hanem 75 alatti versenyző. Nem tudom, mennyivel mérlegelt, de míg Szilágyi István versenysúlya 80 kiló, addig Berkes „Babyface” Laci éppen csak belefogyott a 80kg-os súlycsoportba. (Amit egyébként többen meg is kérdőjeleztek, de nem kell aggódni: a súlya 80 alatt volt agy hajszállal!) A második helyezett Szilágyi Pisti lett, aki strukturálisan, arányaiban a legjobb versenyző hármuk közül és – bár pózolásában semmi különös nincs – igen meggyőző a színpadon és kitűnő szabadpózt prezentált. Berkes Laci viszont – bár vesztett tömeget – szárazságával nyert: olyan éles volt, hogy biztosan megvágta a kezét annak, aki bebarnítózta! Ez sokaknak nem tetszett - de az a helyzet, hogy a bírók ezt pontozzák elsősorban, ezt meg kell szokni. Én is gyakran felteszem a kérdést magamnak, hogy ez ebben a formában testépítés-e, de ez most ide nem illik, mert nem volt különösebb tömegbeli különbség, inkább strukturális. Másrészt Berkes Laci kőkeményen megdolgozott ezért a győzelemért, akkor is, ha ezt a kutya nem pontozza – még a pózolása is javult. A konspirációkon pedig – tekintve hogy MLO-s versenyző ez pedig SCITEC verseny – csak röhögni tudok.
Földi Zoli sajnálatos módon az eredményhirdetés utáni lepózolásnál bevágta a durcit és nem volt hajlandó a közönségnek pózolni, ezért legszívesebben felterjeszteném így utólag – kvázi posztumusz - Barna Robi díjra. Ez bizony nem sportszerű viselkedés kedves Zoli, és ilyenkor nem a bíróknak vágod be a flegmát, hanem a rajongóidnak és a barátaidnak, akik azért szép számmal eljöttek. Veszíteni tudni kellene amúgy is úriember módjára – de elég a baszogatásból, azért érthető Zoli felindultsága és biztos vagyok benne, hogy amúgy nem olyan ember, hogy ez alapján ítéljük meg.


GP2


 

 

Szintén egy kemény mezőny. Hatodikként Mihalik Tibor nem hozott rossz formát, csak a többiek egyszerűen jobbak voltak. Nála egy hajszálnyival meggyőzőbb volt Szabó Attila, aki Szabó Attila József álnéven szerepelt ezen a napon valami oknál fogva, de hívhatnánk egyszerűen szabadpózkirálynak is. Bár messze nem közelítette meg tavaszi győztes formáját, színpadi viselkedése miatt mindig felfigyelünk rá. Szabadpózán ismét látszott, hogy mennyire élvezi és érzi a színpadi szereplés lényegét, ő az egyetlen, aki „kommunikál” is a közönséggel. Negyedik helyezést a „veterán” Kokovai Andor érte el, aki sok éve versenyez már és minden évben kitűnő formát hoz, valamint nagyon jó pózoló is. Idén pózzene ügyben felbontotta a szerződését a Brooklyn Bounce-al, mert újabban gagyi zenéket gyártanak.
Harmadik helyen a tavaly óta hatalmasat fejlődött Szabó Laci végzett, aki a mezőny egyik pár legkiemelkedőbb karjaival dicsekedhetne, de ő inkább szerényebb típus. Néha ez látszik is rajta, a színpadon még egy csipetnyi magabiztosság ráférne. Idén beküzdötte magát az élmezőnybe, reméljük sikerül megtartania ezt a szintet!
A második helyezett Vékony Zoltán „a Cápa”: őt nagy várakozás előzte meg. A pletykák szerint a szezon előtt kijelentette, hogy befogy 85kg alá és mindenkit megver – kicsit most csalódnunk kellett. Bár kitűnő formát hozott a győzelemhez nem volt elég – más kérdés, hogy két héttel később betartotta a szavát, nem egy hazudós fajta!
Az első Remzső Ferenc lett, aki szép kerek, érett izomzattal rendelkezik és már nem először nyert Superbodyt mint tudjuk.


GP3


 

 

A királykategória: Barna Robi ezúttal csak a nézőtéren folytatta sportszerű viselkedéssel foglalkozó tanulmányait barátaival, köztük a Lauter Viktorral. Robi szerint egyébként a fikázó bekiabálásoknak igenis helye van, mert felhívja a minden bizonnyal tökhülye és vak bírók figyelmét a hibákra, amit a nézőtéren látható szakértő urak vesznek csak észre – vagy tán valamiféle áltelepatikus megoldásként gondolják így kimosni a bírók agyát, hogy csakis kizárólag annak a klubnak a versenyzői nyerhessenek, különben csalás van és interkontinentális összeesküvés - és különben is, a többiek szarok és kész.
(Az igazsághoz hozzátartozik, hogy annak a klubnak a versenyzői telepátia nélkül is gyakran nyernek külföldön is – de ha mégsem, lásd. a fenti sorokat.) Valóban elgondolkoztató, hogy ezentúl majd amikor a fent említett két úriembert fikázzák a nézőtérről, a javasolt szisztéma módjára akkor se ítéljük el majd a fikázókat! Hiszen sportágunk így is annyira megbecsült és egy cseppet sem lenézett, hogy még nekünk is gusztustalankodni kéne a nézőtéren, hátha ez segít a buta izomagyú gyúrósok megítélésében, ettől dől majd az állami támogatás! Eddig csak a szövetségi vezérkar tagjai gusztustalankodtak egymással, keverjék most már a szart a versenyzők is!
Túl csendes a nézőtér, vigyünk be egy kis parasztkodást! - az ötlet kitűnő, de sajnos egy dolog kimaradt a számításból: ha valaki a versenyzőtársára köpköd és fikázza, az attól még nem lesz izmosabb! (Ez az egész dolog engem személy szerint egy dolog miatt bánt a legjobban: a fent említett úriembereket én roppant normális és szimpatikus embereknek ismertem meg és ez a mostani allűr egyáltalán nem áll jól nekik.)

Az elvileg ötödik helyezett Komáromi Lajos valóban nem volt az első négy helyezett szintjén, valami oknál fogva nem is került elő eredményhirdetésre, így a negyedik helyezettel, Rácz Imre „Bimbi”vel kezdődött a rangsor. Bimbi ismét hatalmas, mint mindig, de a szokásostól cseppet sem eltérően nem tud olyan szálkás lenni, mint a többiek, ill. mint a mai szint. A harmadik Serfőző Tamást szintén nagyon vártuk. Tamásnak nem sikerült sajnos tavalyi szuper formáját hozni, a diétával volt valami gond. Ennek ellenére impozáns látvány a színpadon, úgyhogy igazán nincs veszve semmi!
Második Kormány Misi lett, aki mindig lázba hozza a közönséget. Leszáradni megint nem sikerült teljesen, illetve hihetetlen módon nála vagy a stressz, vagy a szénhidráttöltés elbaszása miatt öt perccel színpad után jött ki a forma! Ezek a sportág apró és bosszantó szépségei! Tozó megint nyert, elsősorban azzal, hogy ismét nem hozott magával bőrt. Tozó szárazság/minőség tekintetében egy új színvonal az országban, valamint színpadi magabiztossága és pózoló rutinja is kitűnő – ha nem is egy nagy állat, de győztes típus.


GP Abszolút


Nekem marhára nem szimpatikus módon az abszolút kategória nem a kategóriagyőztesek, hanem a kategóriánkénti első három helyezett versengése volt: ez az újabban divatos eljárás. Így az a trükkös állapot állt elő, hogy a díjazott első három helyezett közül a győztes Tozó a GP1, míg a második Remzső Feri és a harmadik Vékony Zoli a GP2 kategóriából kerültek ki.

A szabadonválasztottak zenéjét tekintve rátok bízom hogy kitaláljátok, volt-e Mátrix, Gladiátor és a tetves Hegylakó-filmzene, a „who wants to live forever” a Queentől (segítek, a helyes válasz: volt; de én nemhogy örökké, hanem egyáltalán nem akarok már élni, ha meghallom ezt a szart) – gyanítom van valahol egy katalógus az elcsépelt pózzenéknek, ahonnan ki lehet ezeket választani. Nagy szó azonban, hogy csak két-két versenyzőnél hangzottak el – nem mondanám, hogy visszasírom a tavalyi évet, amikor néha három Gladiátor volt egymás után. Bizony, ez is a show része lenne, hogy mindenki próbáljon találni az egyéniségéhez illő zenét, de lehetőleg nem valami unalomig ismertet, de amennyiben gondolataim nem találnak szimpátiára, remélem előveszik páran a hánytató jellegű Profi és Az utolsó mohikán filmzenét, én meg majd hozok füldugót.

 

 

Konklúzió: aki eljött és bejutott, nem bánta meg, jó kis verseny volt. „Maratoni” jellege ellenére cseppet sem unatkoztunk, a versenyzők jól felkészültek, szajrét is kapott szinte minden néző – bár páran úriember módjára lemondtak erről, hogy legalább ajándék jusson azoknak, akik nem jutottak be - ez itt a happy end helye tehát. Sajnos valóban nem mindenki jutott be - a szervezők a 600 fő befogadóképességhez képest 1500 főt regisztráltak, akik terméket kaptak, tehát a kint maradottak sem vártak hiába. Megnyugtathatok mindenkit: jövőre biztosra mehetnek, lesz még egy csomó más verseny is, ahol idén üresen kongott a nézőtér, ha más nem, a másik versenyekre is biztosan be lehet jutni!

 

drugsbunny

 


Kapcsolódó cikkek
Fülöp Zsolt | Tamás Attila | Bodó Imre | Nagy Ferenc Gábor | Varga Attila | Guldi ...
Sosem gondoltátok volna, hogy Fábry Sándor szerepelni fog a BBTv-ben, és valóban nem is szerepel, ráadásul Sebestyén Tomi se szövegben, sem fizikumban nem hason...
Bajnokok Éjszakája Szeged Backstage és a verseny története Drugs Bunny tollából Hogy finoman fejezzem ki magam, nagyon para dolog egy ilyen verseny szervez...
Polyák István | Zombori László | Boldizsár Dorisz | Audis Kutyateszt | A Tudományos Rovatban: ízületvédelem ...
Ez sem öt perc alatt készült el: Zimmermann Ferenc veterán testépítő bajnokunk sztoriján keresztül bepillantást nyerhetünk a magyar testépítő sport történelmébe...
Oláh Józsi "Szamuráj" | Varga Dániel | Pazsitka Tünde | Mike Hagen Strength Team | MD-Kupasorozat és... egy kaméleon! ...
A tartalom: Oláh Vivien, Krizsai Adrián, Tamás Attila, Bunny a versenyzésről. ...
A 2014-es év első BB.Tv-je, benne mindenféle nyalánkság az erősemberektől kezdve a Mr. Olympián keresztül (igen, BB.Tv a Mr. Olympián!) egészen Szakács Sanyi kö...

Kérdésed van a cikkel kapcsolatban? Tedd fel!

Ebben a rovatban kérdéseket csak regisztrált felhasználóink tehetnek fel!
Kérlek, jelentkezz be!