Profi EB 2003 by bunny

 / 5.0
Értékeléshez kérlek jelentkezz be! Belépés/Regisztráció

PROFI EB BACKSTAGE - személyes jellegű riport

A profi Eb - már-már az erősember versenyek hagyományaihoz hasonlóan - Rallyval kezdődött. A Budapest-Debrecen Trópusi Rallyt rettenetes hőségben teljesítettük. Az autópályán éppen mentés folyt - egy rejtélyes módon a nyílegyenes útról kirepült idióta autójából hámozták ki az embereket és darabjaikat -, majd a pálya végén egy terepszakasz következett rosszabb minőségű keskeny úttal. Ez azonban egy különleges pályaszakasz volt, itt nem is inkább terepakadályokkal, hanem a szagokkal kellett megküzdeni - el tudom képzelni, hogy mennyire örültek ennek a profi testépítők, amikor hozták őket 38 fokban légkondi nélküli, békebeli Ikarusz busszal 250 kilométeren keresztül, a végső szakaszon gyakori szarszagban.

Mi - előrelátó módon - pénteken érkeztünk, hogy még éjjel megtekintsük a Fitexpo előkészületeit, mivel kiállítani is szándékoztunk. A látvány nem volt túl bizalomgerjesztő, de gondoltuk másnapra ez megváltozik. És valóban: reggelre felépültek a standok; azonban hamar rájöttünk, a szervezők ezzel igencsak mellélőttek: légkondi nuku, ötszáz fok melegben főttek bent a kiállítók - de a látogatók nem, mert ők nem jöttek. Bizony, sem időben, sem térben nem jól pozícionálták a Fitexpo-t: nem a Hódosba, hanem ezt is a Főnix csarnokba kellett volna tenni, mert - bár egymás mellett vannak - verseny közben átgyalogolni azért nem túl jó ötlet. Az idővel az volt a gond, hogy az expo zárt ötkor, a verseny kezdődött ötkor, azt gondolni pedig, hogy csak a Fitexpo miatt korábban kijönnek emberek, nagy tévedés volt. Egyszerre kellett volna futni a két eseménynek egy helyszínen: így lettek volna a Fitexpo-nak vásárlói a verseny szüneteiben. Jelen esetben azonban szombaton a kutya sem jött be a Hódosba, csak 5 óra előtt estek be páran. Egyes kiállítók ezért szépen hazapakoltak még az első napon, bár én némi más jellegű duzzogást is éreztem egyeseken, főleg hogy a versenyt sem tekintették meg. Vasárnap már mind a Fitexpo, mind az EB több látogatót vonzott - betudható ez annak is, hogy a program az utolsó héten került módosításra, az eredeti tervek szerint szombaton csak a fitnessz lett volna, ezért lehet, hogy a vasárnapi több látogató csak a testépítés miatt érkezett.

A Főnix csarnok valóban impozáns. Nem mondhatni, hogy éppen testépítő rendezvényre találták ki (de mondjatok csak egyet a világon, amit arra találtak ki!), arra ugyanis túl nagy: némi trükközéssel azonban áthidalható lenne a probléma, pl. úgy, hogy nem kéne az olcsóbb kategóriájú jegyek tulajdonosait annyira hátra ültetni, hogy egy kilométer hosszan tátongjanak köztük és a következő kategória között az üres széksorok. Az ügyesebbek előre ültek. Jól tették!

A színpad ennek ellenére szép és igényes volt, a látvány és a fények kitűnőek, a projektorok szintén, sőt vasárnapra még fokozták a dizájnt, főleg azzal, hogy a fő kamera alá kaptunk egy emelvényt, plusz kordonokat, hogy ne tudjon a nép bemászkálni a képbe. A szekuritty szintén keményebb lett vasárnapra, akkor már ügyeltek arra, hogy senki illetéktelen ne ólálkodjon a backstageben, sőt esetleg mi se tudjunk videózni a színpad oldalától - ez nem jött össze, bocsi!

Műsorvezetőként a vivaplusszos Patrícia debütált - és amennyit én láttam belőle, azt mondom, megállta a helyét annak ellenére, hogy nagyon tartottam tőle; főleg mivel emlékszem még nagy elődjére (egy másik versenyről) és volt kollégája (a sokat emlegetett Filip), nem beszélve arról az enyhén degenerált jelenlegi vivaplusszos kollégái sem vetnek túl jó fény rá!
(Valaki lője le Lilu-t az emberiség érdekében, köszi!) Hihetetlen, de Patrícia viszonylag tudott beszélni, nem mondott nagy hülyeségeket, az angol is megy neki, valamint szimpatikusan viselkedik - jövőre remélem szintén rá kerül a választás, ezekben az gagyimédiasztárokkal terhelt ínséges időkben vele elégedettek lehetünk. De azért, kedves Patrícia, minden dicséretem ellenére legközelebb leszel szíves azt fordítani, amit mondanak neked, pl. Dennis James nem azt mondta, hogy inspirációt szerzett, hogy újra kezdjen edzeni; hanem azt, hogy inspirációt szerzett, hogy keményen készüljön az Olympiára - ez nagy különbség, még akkor is, kedves Patrícia, ha a szervezők nem mondták el neked, mi is az a Mr. Olympia. A férfi műsorvezető roppant brilliánsan próbálta leplezni azt, hogy fingja sincs többek között arról, mi az a Fitnessz forma, legközelebb azért remélem, felvilágosítják, hogy ott se gyakorlatok nincsenek, se nem "új stílus" a Fitnesszhez képest, így talán majd jövőre nem fog roppant bonyolult körmondatokban hülyeségeket kérdezni. A betétszámokra mondanám azt, hogy jobb lett volna helyettük szünet és csend, az ember ilyenkor sétált volna egyet a Fitexpo-n, ami tök jól elfért volna a nézőtér körüli folyosókon - legfeljebb egyesek nélkülözni lettek volna kénytelenek a monstre standot.

A bekkstédzs tevékenységem során a hátsó folyosóra, a bemelegítő-teremre, a művészbejáróra, az öltözőkre, a színpad mögötti fotózásra és arra a részre volt rálátásom, ahol felmennek a versenyzők a színpadra - a színpadra viszont nem. A versenyt innen nehéz szakmai szemmel értékelni, illetve a versenyzők felkészültségét megállapítani, a színpadon ugyanis gyökeresen máshogy jönnek ki a dolgok. Mondhatni, a színpad kegyetlen: ott aztán kijönnek a hibák azonnal, azaz rögtön meglátszanak azok a különbségek, amik az öltözőben nem. A folyosón testközelből minden testépítő marha jól néz ki, a különbségek szemtől szemben kicsik. A fenti okok miatt sajnos a pózoló kűrök közül is csak egy-kettőre volt rálátásom.

A program késve indult és sajnos rögtön a betétszámokkal kezdődött: ez mindenesetre az én kedvemet igen elvette az élettől is. Más műfajt kellene idehozni, se nem hegedűművész, se kozso jellegű sztárok nem valók ide, és mindannyian hálálkodhatunk Vanília Ágnesnek, amiért nem jött el! Közben megérkeztek a sztárvendégek. Először Flex Wheeler nem jött, majd belépett utána - valójában elsőnek - Dennis James, aki egy picit elmaradt megszokott versenyformájától és egy dagadt kancigányra emlékeztetett, aztán végül sikerült is úgy viselkednie. Vele volt Major Tímea, aki sajnos szintén messze volt a régi formájától, csak fordítva, mint Dennis: ő csontropi vékony volt - semmi izom nem volt rajta - talán már az amerikai filmipar anorexia-elvárásainak megfelelően van felkészítve. Az az igazság, hogy Timi annyira messze volt attól, amire számítottam, hogy valójában észre sem vettem. (A tényekhez tartozik, hogy adott hivatalos magyarázatot, miszerint mostani fotózási munkái ilyen alakot követelnek meg.) Dennis eljátszotta a szokásos überfaszagyerek csajozós csávót és rögtön nekiállt magyarul felolvasott szöveggel udvarolni - apró malőr, hogy pont az én barátnőmnek, nagyobb malőr, hogy pont az orrom (és a kamera) előtt! Ezúttal nem jött be Dennis, de ne add fel!

Érdekes a profi testépítők viselkedése. Paul Dillett határozottan nagyképűnek tűnt - ahhoz képest, hogy marhaszarul nézett ki (és ezt ő is tudta), meg sem közelítette szokásos formáját: feküdt az öltözőben a földön és nem engedte, hogy felkapcsoljuk a villanyt, mindenkinek ott kellett vakoskodni a sötétben. A bemelegítőhelyiséget nem nagyon vették igénybe - súlyzó nem volt, sőt azt is megtudtam, hogy a profik nem is igénylik (talán ezt el kéne mondani nekik is) - így sokan fekvőtámasszal, gumikötéllel, törülközővel pumpáltak fel a sötétben. A másik öltözőben azért szerencsére volt fény! Megjegyzem, nem ártott volna egy mobilklímát szerezni (szerintem megoldható kölcsön leakasztani 2 db-ot), mert durva volt a hőség. Paul Dillett mogorvaságának oka nem kis részben ez volt: nem érezte éppen jól magát, tekintve, hogy ha jól tudom asztmás, ezért érthetően megviselte a hőség és szar levegő. A bemelegítőben nem sok versenyző, főleg csak Popeye - néha a fitnesszcsajok - tartózkodott, őt ott kenték le barnítóval, magyar versenyző létére azonban igencsak hátat fordított a kamerának. És ez - valamint néhány másik testépítő, viselkedése - néha elgondolkoztat: miért csinálják akkor ezt a sportot? Én azt hittem azért, hogy megmutathassák magukat, akkor miért flegmáznak a kamerának? Az egyetlen, aki kategorikusan mutatta, vigyem innen a kamerát, a kis Jeff Long, aki egész nap csak ült mogorván, maga elé meredve. Jeff Long bekaphatja! A színpadra lépés előtt, a pózoló rutinnál gyakorlásánál felénk - és a nézők felé - tett gesztusát, ha rajtam múlna, bevágnám a Fitmuscle Tv műsorába! Nem mindenki volt ilyen: a kedvencem a végül hetedik helyezett olasz Thomas Benagli volt: ő, ha meglátta a kamerát, azonnal pózolt, és emellett egy normális, szimpatikus srác, valamint nagyszerű testépítő. Nicu Giurgi - aki nekem személyes barátom - persze mindig kapható egy kis videózásra, aki ismeri, tudja, hogy ő bárkihez barátságosan áll hozzá. Ugyan sajnos nem kerülhet az élmezőnybe, sőt rossz kedve is volt, miután nem hívták ki - ehhez képest vasárnap még a zenéjét is elkeverték - de szerencsére a szabadpóza ennek ellenére jó és sikeres lett. Nem kis dolog ez sem, főleg Alexander Vishnevsky fantasztikus electric-boogie showja után! Magyarországról sajnos csak ennyire tudunk beleszólni a dolgokba. De a lényeg: végre megmozdult a közönség is vasárnap!

A fitnesszcsajok szintén tudták, mi fán terem a sajtó: általában mindegyik mosolygott és integetett a kamerába. Egyikük a fóliázott ásványvizespalackokkal evezett a folyosón, csak úgy praktikusan megoldva a pumpálást (lehet erre gondolt a promóter, hogy szerinte a profiknak nem kell súlyzó, azok azért profik - mert feltalálják magukat??!??), de közben is szakított rá időt, hogy vigyorogjon a majdani nézőknek!

Hátul az öltözőfolyosón és a hátsó bejáratnál egész kis nyüzsgés volt. Amíg be nem keményített a szekuritty, amit muszáj volt megtenniük, mert sokan úgy képzelték, hogy a jegyük mindenhová bejutást biztosít. Még én is örültem magamnak, hogy az öltözőből nem küldtek el a francba és hagytak videózni (korántsem volt ez annyira lefixálva), bár ott is csak Thomas Benagli volt, aki pózolt is a kamerának, Jeff Long pedig ellenpéldaként hozta a flegmaarccal-ülök-magamba-roskadva formát.

Később már nem nagyon akartak senkit beengedni a hátsó bejáraton, köztük Jaroslav Horvathot sem, de éppen ott voltam és mondtam nekik, engedjék be nyugodtan, velünk van! Mit nem tesz a kis kártya az ember nyakában, de főleg a sárga póló! (ha a szervezők olvassák, jövőre ki lesz a sárga szín tiltva - a szerk. megj).

Christian "EL Toro" Lobarede Chiléből fagyit keresett kétségbeesetten - biztos leesett a vércukra - de nem tudtak szerezni neki a büféből. Nem volt túl jó kedve - a vele készült interjúban ezt hamarosan olvashatjátok - mert tudta, huszadiknál előrébb nem helyezik (tévedett: 17.-ik lett) sőt a csajozási tervei sem jöttek be. Miloš Šarčev utolsó versenye volt ez. Súlyos sérülésből (nem teljesen) felépülve a NOC után másodszor és utoljára mutatkozott be itt. Ez a Miloš tömegben már nem a régi Miloš, de a legendás szálkásság és szimmetria még mindig megvan. A legsúlyosabb különbség most a lába: egyrészt elég vékony, másrész jól láthatóan hiányzik egy nagy darab a jobb kvadricepszéből.

A színpadi hőség bizony megterhelő volt a szállodai körülmények után. Paul Dillet néha a hátrament a színpadon pihegni, látszólag legalábbis légzési nehézségei voltak. Sokan nem gondolnák, hogy fent állni a színpadon a hőségben, kivíztelenítve milyen megterhelő, főleg pózolás közben, ahol minden egyes izom megfeszítésére ügyelni kell. Közelről jól halható, hogy fújtatnak néha, miközben kitartják a pózokat.

A második forduló végén kedves gesztusként - és életmentésként - ásványvizet osztogattak a színpadról leözönlő versenyzőknek, akik számára ezzel véget ért az aznapi meló és végre ihattak!

A második nap reggelén egy fotózáson működtünk közre, miután gyorsan lerendeztük a Miloš Šarčevvel tervezett - egyébként anyanyelvén készült, kitűnő - interjút, illetve sikerült Christian Lobarede-et is a kamera elé rántani. Christian igen csalódott ember benyomását keltette, de örült a lehetőségnek - itt éreztem először azt, mintha a versenyzők kicsit magukra lennének hagyva - az hagyján hogy ők fizetik a saját szállásukat, ami még elég csöves is az áráért, de tényleg egy kicsit olyan "azt-csinálsz-amit-akarsz-a-kutya-nem-törődik-veled" fílingje volt a dolognak: nem igazán érezhették magukat vendégnek. Lehet, hogy ez normális mindenhol a világon - de attól még nem jó!

A fotózás a sokat emlegetett - és roppant szerény módon inkognitót kedvelő, ezért általam meg nem nevezett - SzájtekZsolti vezetésével zajlott - volna, ha sikerül összeterelgetni az embereket, azonban ez korántsem volt olyan egyszerű. A várakozás idejét azzal töltöttük, hogy Nicu elkapta az arra lézengő testépítőket egy közös fotó erejéig - ezek lesznek majd a jövőben talán a híres "sárga bmw-s képek" ami végülis hivatalos/nemhivatalos fotóorgiába és sörözésbe torkollott. Közben javasoltam SzájtekZsoltinak - aki acélidegzettel megáldva rohangált az elcsászkáló versenyzők után - hogy Thomas Benaglit feltétlenül hozzuk el, amin aztán nem vesztünk össze - Thomas a fényképezőgép elé született! Miloš nem vállalta be a fotózást, mert éppen barnítózott vagy ilyesmi - nem olyan egyszerű ez: nagy sírós gyerekek ezek a profi testépítők!

Végülis a Thomas Benagli, Eddie Abbew, Art Atwood, Christian Lobarede, Mike Morris és a női szakaszból Kary Odiatu alkotta csapat indult el fotózni a strandra, amelyből Mike Morris és Art Atwood elég kevés lelkesedést mutatott, de Eddie, Thomas és Christan "El Toro" annál többet. Külön tanulmány volt a szép számban összesereglett nézők arca: a szokásos gyökér megjegyzések - "ez undorító" - mondta egy nagybelű puhatestű fiatalember - és a csodálkozáson át a direkt letapizásig terjedt a skála. Eddie, Christian és Thomas igazán lelkesek voltak, ezért elég jó anyagot sikerült csinálni.

A verseny döntőjén a nézőszám végül nem érte el az előzetes várakozásokat. A vasárnapi napon a valamivel jelentősebb volt, de szerintem így is sokat mondok, ha nyolcszáz néző lehetett. Nem érdemes azonban ezért olyan nagyon a szervezőket hibáztatni. Ebben a sportban ennyi van. A bulvársajtó révén, az ő hozzáállásukkal több nem is lesz. Más kérdés, hogy mit szólnak ehhez a szponzorok, akik lehet, hogy 6-8 ezer nézőre számítottak - de ez igazán nem a mi dolgunk.

A fintessz eredményhirdetés kicsit viccesen jött ki, mert a műsorvezetőknek gőze se volt arról, mi történik, miközben a versenyzők már örültek a helyezéseiknek - Kary Odiatu a backstageben énekelgette is a kamerának örömteli ugrándozás közben, hogy: "megyek az Olympiára!" Testépítésben most az új módi szerint ötös döntő volt, a hátul ácsorgó versenyzők közül egyszercsak összeterelték az ötöst, de a többségnek fogalma sem volt arról, mi történik. Milošnak és Thomasnak én mondtam meg, hogy nem jutottak be, nem voltak túl boldogok!

A VIP party vasárnap, közvetlenül a verseny után kezdődött. Tudni kell, hogy a VIP jeggyel rendelkezőknek VIP büfé állt rendelkezésére a harmadik emeleten, és ez volt VIP buli helyszíne is. Csakhogy napközben, először megtalálni a VIP büfét nem volt gyenge feladat, az összevissza lezárt ajtókon keresztül - sokat segít ezen egy-egy kiragasztott papír. A VIP party jó volt annak ellenére, hogy asztalok nem igazán voltak. A hangulatról kitűnő zenészek gondoskodtak - ez végre jó választás volt - a kaja tűrhető, a gyümölcslevek és az energiaitalok kitűnők - köszönet a szponzoroknak, remélem, még találkozunk! - és igazán semmire sem lehetet panasz. Az egyedül érkezett versenyzők általában - mit tagadjuk - a cukorevésen kívül a csajozással voltak elfoglalva, néha igen pofátlanul. Szerencsére néha egy-egy figyelmezető szó megtette a hatását. Jeff Long itt is magába roskadva ücsörgött, Paul Dillett többekkel székekből kört alkotva traccspartizott, Denniszkomisz Jamest és Thomas Benaglit láttam vele, aki később Eddie Abbewhoz csatlakozott az asztaloknál. Eddie viszont később átvándorolt hozzánk, Balassi Barna (Popeye amerikai-magyar edzője/segítője, amikor az USA-ban van) az asztalok között ingázott ide-oda. Popeye-el nem sikerült ezúttal sem szót váltani, bár számomra megdöbbentő módon Natesznek sikerült róla képet csinálni. A fitneszcsajok állandóan integettek és vigyorogtak, táncolni pedig az én Babeem hatására csak Kállai Ildikó próbált - én ehhez nem voltam elég részeg szerencsére, csak Retek kollégánk.

Bár tény, Christian Lobarade néha besegített a műsorba, sőt Kállai Ildikóval is volt valami diszkrét szóváltásuk, amit a mi diszkérciónk nem enged közölni - találgassatok, mi is csak ennyit tudtunk tenni!

Paul Dilletről itt meg kell jegyeznem valamit, nehogy téves megítélésre adjak okot - a koncepciótól kicsit elkanyarodva, mert személyesen nem voltam jelen: a Robiéknak (főszerkesztőnk) interjút adott a VIP partyn, és amikor ezt videón megnéztem, gyökeresen megváltozott róla véleményem. Ez a folyamat már akkor megkezdődött, amikor lejött a színpadról a nézők közé, most pedig tényleg faszagyerek módjára, roppant szimpatikusan nyilatkozott - de nem lövöm le a poént!

Heikot, Ronni Rockelt - ő valamiért túl visszafogottnak tűnik, talán csak fiatal - Tommi Thorvidsent láttuk még nyüzsögni a tömegben, de most nem ugrott hátraszaltót. Miloš sajnos nem jelent meg, talán besértődött a helyezésén - bár később azt mondta mélben, hogy elégedett volt. A "mieink" közül is részt vettek néhányan a VIP partyn: Nicu Giurgi természetesen, de nem is rá gondolok elsősorban, hanem a magyar amatőr élmezőnyből pár emberre: Lauter Viktor (Vik-tor, Vik-tor!), Barna Robi, Szabó Attila. (A nézőtéren is előfordultak páran, azonban csak Kormány Misivel találkoztam, akit trükkösen be is vittem a backstage-be, mert nemrég azt mondta, nem látott még profikat közelről. Hát a profik se nagyon láttak még ilyen lábakat!)

Visszatérve a partyra, jól éreztük magunkat, míg aztán elkezdtek szállingózni az emberek. Christian Lobaradenek hívtam egy taxit, meg le is kísértem, mert elég rossz állapotban volt - hiába a sok stressz, vagy a sok pia?! - és valamit motyogott a szép magyar nőkről. Itt szintén úgy éreztem, illett volna megszervezni a versenyzők hazajutását.

A VIP partyn egyetlen egy atrocitás történt: lenyúlták a sárga bodybuilder.hu pólómat - hát tudtam, hogy exkluzív cucc, de hogy még bűnözni is képesek érte, az nem semmi!

Lássunk néhány kritikus megjegyzést a szervezéssel kapcsoltban, mert bizony erre is adódott ok. Visszatérve a körülményekre: ez az, amiben még mindig nem sikerült elérnünk egy normális színvonalat. Ne kerteljünk: a profi testépítők harmadik vonala jött el, köztük a feltörekvők, akik még eljönnek ilyen versenyekre és néhány visszatérő, mint Miloš Šarčev vagy Paul Dillett. Ez persze számunkra ugyanúgy nagy dolog, nem szeretném ezt kisebbíteni. Pontosan: ez számunkra nagyon nagy dolog. Sőt a szervezők úgy gondolták, jobb is így, mert ezek a versenyzők jobban igyekeznek és kicsit igazuk is van. Való igaz, nem unatkoztunk. Kell-e nekünk a beígért Ronnie Coleman? Ha belegondolunk abba, mennyibe kerülne a gázsija + egyéb költségek, jobbnak tűnik azt a pénzt felajánlani pénzdíjnak, mert megérdemlik ezt a versenyzők. Ennek ellenére kíváncsi vagyok, mi lett a pénzdíjakkal? Nem akarok messzemenő következtetéseket levonni, de ez egy 25 ezer dollár összdíjazású versenynek volt meghirdetve, mégsem emlékszem a (pici és olcsó) kupákon kívül egyéb díj átadására - ennyire szégyenlősek a szervezők?

A másik elgondokoztató dolog, ha lehet rágódni a helyszínen: szerintem nem baj, hogy Debrecenben rendezték, hiszen a város támogatja a rendezvényt, sőt, ami rajtuk múlik, szerintem mindent megtesznek - köszönet jár érte.

De ha ennyit kell utaztatni a versenyzőket, biztosítani kéne a körülményeket - légkondi, kényelem stb., ez minimálisan elvárható szint. A szállás szintén nevetséges "poszt 80 évek elejei" szállodába került, ohne légkondi, nem csoda, hogy mindenki kibukott ebben a hőségben! A logisztikával szintén súlyos problémák voltak: az egy dolog, hogy amikor a Hajdúszoboszlón lévő szállodából a Főnixbe szállították a versenyzőket, a fél csoportot otthagyták - de nem ártott volna szólni az ottmaradottaknak, hogy vissza is jönnek értük, így nem kellett volna néhányaknak lóhalálában taxizniuk a Főnixbe. Tudni kell azt is, hogy a versenyzők maguk állták a szállás- és egyéb költségeiket, ami nem két forint volt legtöbbjüknek - kérdés, ezek után milyen hírt keltenek a világban. Én tudom, hogy a szervezők igyekeztek - de ez nem elég. Ugyanúgy, mint hogy nem elég a bulvársajtóban próbálni hírverést kelteni, miközben a szaksajtót elhanyagolják - megmutakozott, hogy ez mit ér. Nonszensz - és hadd beszéljek most egy kicsit haza - hogy a legnagyobb testépítő webmagazin - amely a nyomtatott sajtóval felveszi a versenyt olvasottságban - csak véletlenül tudta meg, hogy változik a menetrend és mindkét nap lesz testépítés. Holott még a legelején mi kerestük meg a szervezőket, nyomatékosan kérve őket, hogy mindenről tájékoztassanak, és elég komoly reklámkampányt folyattunk. Ehhez képest a változásról még csak nem is a szervezőktől szereztünk tudomást, hanem véletlenül egy versenyzőtől! Nem mellékes tény, hogy Miloš Šarčev és barátai a mi instrukciónk alapján tervezték útjukat, rohanhattunk, hogy értesítsük valahogy időben! Ez több, mint szarvashiba - egyszerűen a szaksajtó semmibe vételét nem lehet megtenni, főleg úgy, hogy mindenben együttműködésünket és segítségünket ajánlottuk a rendezvény lebonyolításához!

Összességében a - építő jellegűnek szánt - kritikai észrevételek ellenére is csak gratulálni tudok szervezőknek, elsősorban Buranits Ildikónak, Éliás Mariannak, Lui Koncznak és kollégáiknak: egyáltalán nem baj, hogy kisebb volument ütött meg az EB idén, mint 2001-ben. Az IFBB szarságai nem róhatók fel a szervezőknek, - és bár még van finomítani való elsősorban a versenyzőkkel való bánásmódban - nagyon nagy élmény volt és örülök, hogy részt vehettem benne. Reméljük, hagyományteremtő lesz a rendezvény, és lesz erre újra alkalom. Javaslom addig is ápolni a kapcsolatot a sajtóval - de nem a bulvársajtóval és a kereskedelemi tévével, ez az ötlet már megbukott. Végül elgondolkodtató az is - és most igazán nincs bántó szándékom webes kollégáinkkal, de ami tény az tény - hogy sem a médiatámogatóként jegyzett Testmester, sem a Fit.info oldala semmilyen információt nem tartalmaz a versenyről: egyedül két - sehol meg nem említett - portál, a Body.Builder és a Tesztoszteron magazin foglakozott a versennyel. Az agyonistenített kereskedelmi tévék meg közöltek majd' egy-egy percet az eseményről - végül is a fókuszban az aktuális valóságsósztárok, vagy a sporthírekben az NB huszonhármas focicsapatok roppant nagy jelentőségű hírei közé nem fért be egy Magyarországon rendezett profi Európa-bajnokság!

Drugs Bunny
BackStage Kamermann

Kapcsolódó cikkek
Az év végi adásnak szilveszterinek kell lennie akkor is, ha az összes teremben eltörik a guggoló rúd. Mi magunk is meglepődünk azonban néha, hogy milyen beteg d...
Sporttörténelem: Kathi Béla elindult a profi kártyáért az ausztrál Arnold Classicra és vele tartott Bohos Kornél, hogy végre együtt versenyezzenek. Sosem láto...
A tartalom: Kiss Tibor, Petar Klancir, Tóth Dani, Támadás 2. werk. ...
Tibi bácsit ledobálták a színpadról a Harley-Davidson szokásos éves fesztiválján, de mi inkább elmotoroztunk a meglepetés-szereplőnkhöz, a visszatérő erőemelő/t...
SUPERBODY 2006 - BACKSTAGE BESZÁMOLÓ A TIZEDIK!!! 10 év alatt az indulásakor sokat csúfolt, és kicsit talán lenézett naturál mozglomból, a legnagyobb hazai ve...
Lénárd Lajos, Pokrócos György ...
A tartalom: Horváth Magdolna fitnessmodell, Tóth Dániel, Bunny lelkizés a sportról. ...
A tartalom: Tóth Dani, Oláh Vivien, Panda, Drugs Bunny guggolás. ...

Kérdésed van a cikkel kapcsolatban? Tedd fel!

Ebben a rovatban kérdéseket csak regisztrált felhasználóink tehetnek fel!
Kérlek, jelentkezz be!