Bajnokok Éjszakája 2003 by Drugs Bunny

 / 5.0
Értékeléshez kérlek jelentkezz be! Belépés/Regisztráció

Bajnokok Éjszakája Szeged
Backstage és a verseny története Drugs Bunny tollából

Hogy finoman fejezzem ki magam, nagyon para dolog egy ilyen verseny szervezésében – még oly csekély mértékben is, mint nekem adatott – részt venni. Van abban azért némi stressz, hogy a nagy pofánk miatt bizonyítanunk kell, nem nagyon lehet hibázni – ez is volt a cél. De megcsináltuk. Szinte hihetetlen, de sikerült, szinte pontosan úgy, ahogy megálmodtuk. Igen, meg lehet csinálni anélkül, hogy balfaszkodnánk a zenékkel, hogy ne tudnánk, ki a színpadon levő versenyző, hogy ne tudnánk a versenyzők nevét felolvasni, hogy ne úgy beszéljünk velük mint a kutyával a színpadon, hogy ne abból álljon a fél verseny, hogy a versenyzőket ide-oda tologatjuk a színpadon stb. Igaz, nem volt sok versenyző, csak három súlykategóriában harmincnégy. Ennyire futotta a büdzséből.

A koncepció ugyanis egy olyan verseny volt, amely végre valamelyest a versenyzőkről szól, tehát nem a flancolásra, kongresszusi központra, rtlklubra és egyéb felesleges dolgokra szántuk a költségvetést, hanem a díjakra. Így a csöves helyszín adott volt, olyannyira, hogy az elején még raktárépület is szóba került – ez biztosan adta volna a feelinget, mivel egy igazi, családias, kicsit underground versenyt terveztünk. Végül a rendezvény Szegedre került, ami miatt csak csekély mértékben tudtam a szervezésben részt venni.

A verseny ötlete talán tavaly a szezon végén merült fel komolyabban. Én egy igazi „freak-show” mellett kardoskodtam, ahol nem kell annyira szálkásnak lenni, illetve nem lehet szálkássággal nyerni, mert valamilyen szinten nem bírok megbarátkozni ezzel az őrült vízhajtózással. Végül a szörnycirkusz elvetődött, maradt a hagyományos IFBB mintájú verseny, hasonló szabályokkal, de szigorúan az IFBB-től elhatárolódva (valami olyat akartunk, ami egy kicsit a profi versenyek négyfordulós szabályrendszeréhez hasonlít – a szerk. megj.). Ez a verseny kezdetektől fogva a versenyzők, és nem a klubok versenye volt, tehát mindenki egyéni indulóként – magánszemélyként – nevezett. Ezenkívül nyilvánvalóan a szokásos MTFSZ bírói karra nem tartottunk igényt, különösen nem szerettük volna, ha a vezetőbíró úgy beszélne a versenyzőkkel, mintha a seggéből rántotta volna ki őket. Sokat tanakodtunk mind a bírók, mind a felvezetőbíró személyén: az utóbbiból azt hiszem megtaláltuk a lehető legjobbat.

Ha azt gondoljátok, könnyű egy ilyen versenyt szervezni, tévedtek egy kicsit. Első ránézésre a Lóvét előteremteni a legnehezebb, de itt, kis hazánkban van egy sokkal komolyabb akadály: a szarkeverés. Először is itt a nagy monopólium, az MTFSZ, amely azt hiszi, valami isteni hatalommal felruházva csakis az ő tudtával/engedélyével/áldásával/részvételével lehet bármilyen testépítéssel kapcsolatos tevékenységet végezni, így versenyt szervezni is. Hogy finoman fogalmazzak, az MTFSZ eddigi teljesítményével nem igen szolgált rá arra a bizalomra, hogy egyes hülye szponzorok (itt én mint főszerkesztő kérek elnézést a szponzoroktól, jelen kijelentés szigorúan munkatársunk, Drugs Bunny véleménye, mi üdvözöljük minden szponzor támogatását nem csak a saját, de minden testépítő versenyen – szövetségtől függetlenül) naívan pénzt dobáljanak a kútba oly módon, hogy rábízzák az MTFSZ „gárdájára” az általuk rendezett verseny levezetését. Azonban eddig voltak ilyenek. Félreértés ne essék: az MTFSZ mint szakági szakszövetség jogosult (egyedül – a szerk. megk. ) a Testépítő Magyar Bajnokság szervezésére, de ahhoz semmi köze, ha valaki független versenyt – akár Pénzdíjas Kupát – szervez, mindössze ezek a független versenyek esetleg nem számítanak bele a klubok csapatbajnokságába, valamint nem jelenthetnek Magyar Bajnoki címet és EB/VB kvalifikációt.
Az MTFSZ azonban sajátosan értelmezi a jogkörét: szerintük ha én rendezek a saját pénzemből egy versenyt, akkor ahhoz nekik közük van. Szankcióként egyetlen dolgot tudnak tenni, amit meg is tettek nem egy alkalommal: eltiltják az adott versenyzőt, ha elindul az általuk bojkottálni szándékozott versenyen. Ezt elvileg nem tehetik meg, sőt valószínűleg jogorvoslat estén koppannának, azonban másnap eltiltják ugyanazt a versenyzőt más okból, mondjuk mert nem volt rajta sapka.
A Bajnokok Éjszakája szervezésekor ez volt az egyik probléma, amivel szembe kellett nézni. Még éppen csak megszellőztettük a verseny hírét, hivatalos értesítést senki nem kapott, amikor már jöttek a pletykák, hogy el fognak mindenkit tiltani. Itt tettem fel magamnak a kérdést, vajon el fogják-e tiltani a legjobb versenyzőket, és ha igen, vajon mi nyom többet a latban: a szokásos versenyszezon röhejes díjakkal, vagy egy kp.-ben félmilliós abszolút bajnoki díjat kínáló verseny? Itt jutnak eszembe Pál József halhatatlan szavai: „mit képzelnek ezek, hogy ilyen kalózversenyt rendeznek?”

(Szerkesztői megjegyzés: A verseny ötletének kipattanásakor eldöntöttük, hogy mindenképpen olyan versenyt akarunk csinálni, ami a versenyzőkről szól. Nem akartunk soha senkit olyan kellemetlen helyzetbe hozni, hogy a versenyünk miatt akármilyen csekély retorzió is érhesse akárhonnan is. A békés megállapodás az MTFSZ-szel tehát a legalapvetőbb szándékunk volt, már csak azért is, mert mint a verseny ötletgazdája és szervezője jómagam az IFBB szabályrendszerével értek egyet a leginkább /súlykategóriák, 9 bíró, 2-2 szélső helyezés leesik, stb./. A szövetséggel hivatalosan akkor közöltem a versenyrendezési szándékot, amikor a verseny anyagi háttere már megvolt, ti. nálunk nem szokás a hitegetés, csak akkor lépünk, ha megvannak a lépéshez szükséges feltételek. A szövetség elnökével történt levél- és telefonváltások után a versenyre az MTFSZ áldását adta. )

A verseny főszervezője, Sztípity Robi azonban másképp gondolta, ő már a kezdetektől tisztában volt azzal, hogy az MTFSZ-el egyezkedni kell. Ez meg is valósult, kértek tőle ötvenezer forint „licenszdíjat” sőt még a hivatalos versenynaptárba is betették – megjegyzem ez csak nekik volt jó, eggyel több versenyre verhetik a mellüket.
Ezenkívül teljes sértődés övezte azt a tényt, hogy nem őket képzeltük a verseny bírói karának, ezért enyhe zsarolásnak engedve két „szövetségi” bírót delegálását bevállaltuk. Mivel Robi a bírói kar összeállításakor eleve gondolt két MTFSZ bíróra is, beleegyezett. (Nánási Balázs úrra, a bíróbizottság elnökére, valamint Vida Zoltán úrra, a testépítő szakmai bizottság elnökére, mint a két legrangosabb szakmai vezetőre – a szerk. megj. ) Valamivel később közölték vele, hogy a csapatbajnokságba nem fog beleszámítani (ki nem szarja le?!), ami azért érdekes, mert úgy látszik hónapok alatt sem sikerült a versenykiírást felfogni: minden versenyző klubtól függetlenül magánszemélyként indul!

Robi összeállította a bírók névsorát is, amit külön leegyeztetett mindenkivel (a régi idők egymást köpködős tapasztalatából kiindulva), senkinek nem volt kifogása. A szervezés ideje során többen megsértődtek, illetve kifogásolták, hogy miért nem lettek meghívva – köztük olyan emberek, aki a Robi nevét se tudják megjegyezni ill. kimondani - így Robi többeknek kényszerült elmondani a varázsmondatot, miszerint ugye az illető megengedi, hogy a Robi arra költse a saját pénzét, amire akarja?! Azokra az illetőkre, akik az elmúlt években szakmai hírnevüket (pl. részegen bíráskodással) eljátszották, természetesen nem számítottunk – ugye érthető miért?
Itt jegyezném meg többeknek: ideje lesz Sztípity Robi nevét megtanulni. SZTÍPITY Robi. Nem Sztipics, nem Sztipityi stb. hanem SZTÍ-PITY Robi. Röhej, hogy a mi kis szakszövetségünkben egy nevet nem tudnak megtanulni az emberek, még olyanét sem, akinek a markukat tartják. (Csak egy példa: A SCITEC se szkájtek, hanem SZÁJTEK – egyesek szerint van, aki így mondja, van aki úgy, de én úgy tudom hogy Barna Robi neve Barna Robi és én úgy is mondom.)

(Szerkesztői kiegészítés: A versenyre kifejezetten olyan bírói kart szerettünk volna összeállítani, akik nem elsősorban papírral, hanem a versenyzők és a szakma által is elismert hozzáértéssel, rendelkeznek. Természetesen ebben a szubjektivitáson alapuló sportban arra is ügyelni kellett, hogy a különféle bírói szempontok kb. egyformán legyenek képviselve. A bíróbizottság elnöke ha jól emlékszem szóban megdicsérte a bírói kart, igaz, utána két nappal a verseny előtt elfoglaltságra hivatkozva lemondta a részvételét. A „nagyobb” klubok vezetői – bár jómagam határozottan visszautasítom, hogy közük lenne hozzá – meg lettek kérdezve, és azt kell mondjam, hogy sikerült megtalálnom azokat a kompromisszumokat, amiknek a végén mindenki áldását adta a listára! )

Barna Robi kezdetektől beizgult az ötletre és biztosított minket a részvételéről. Ennek nagyon örültünk – a versenyen történtek ellenére. Barna Robi visszatérése szenzációssá tette a szezont, ez tény. Robinak egy kifogása volt: nem szerette volna, ha Kiss Jenő bíró lesz, mivel állítása szerint Jenci nem szereti őt és kedvezőtlenül pontozza. Mi erre ebben a formában nem vettünk volna mérget és ilyesmit nem vehetünk figyelembe, mégis lojálisak igyekeztünk lenni Barna Robival, és örültünk, hogy Jenci egyáltalán lejött a versenyre, nem szerettük volna még a bíráskodással is nyaggatni. Így is nagy öröm és megtiszteltetés volt, hogy eljött, mivel amióta a versenyzést abbahagyta, hallani sem akart semmilyen ehhez kapcsolódó tevékenységről. Sajnos a verseny előtti héten besűrűsödtek az események. Miután két bíró is lemondta a bíráskodást (mindketten hirtelen elfoglaltságra hivatkozva, az egyiknek „sürgős” üzleti útra kellett menni, a másiknak pedig „hirtelen” előadása lett a TF-en) életbe kellett léptetni a vészforgatókönyvet. Szervezőként ragaszkodtunk ahhoz, hogy kilenc (és ne csak 7 – a szerk megj. ) bíró bíráljon, így Juhász Karcsira és Popeye-re is hirtelen szükségünk lett. Azt a kérdést, hogy Kiss Jenő mégis bíró lett – amire Barna Robi már gyártja az összeesküvés-elméleteket – Kis Horváth István (Popeye) IFBB profi versenyzőnkkel kellene megbeszélnie, aki helyett az utolsó pillanatban Kiss Jenőt be kellett ültetni bírónak.
Popeye ugyanis a verseny előtti napon közölte, hogy mégsem lesz bíró, mert nem ér oda 1 órára – majd megkérdezte cseppet sem pofátlanul, hogy mivel messze van Szeged, beszáll-e a Robi a benzinbe. Hiszen Popeye akkora sztár, hogy nézőként is mi fogunk neki fizetni: vagy tán azt gondolta, hogy a négy IFBB profinak szervezett dedikálás nem neki megtiszteltetés – legyártottuk ugyebár a fotókat stb., neki csak le kellett ülni írogatni – hanem nekünk hatalmas biznisz hogy mi fizessünk érte!?

(Szerkesztői kiegészítés: A versenyre Kis Horváth Istvánt azért hívtuk meg „csak” pótbírónak, és azt is az ő saját unszolására, mert évekkel ezelőtt volt egy szegedi rendezvény, amire „elfelejtett” eljönni, holott szépen leszervezve kb. 100 ember várt rá. Egy telefon elég lett volna, hogy „bocsi, nem tudok menni, mert közbejött valami”. Sajnálom, de egy ilyen után én mint szervező már nem bízom az illető adott szavában, ott meg még nem tartunk, minek is tartanánk, hogy szerződéseket írogassunk a bírókkal. Jómagam nem neheztelek Popeye-re, hiszen nem várhatom el senkitől, hogy más felelőtlen bírók miatt akárki pótbíróként a verseny előestéjén haptákban álljon. Arra a kérdésre, hogy miért éppen Kiss Jenő, és miért nem más a válaszom egyrészt az, hogy nála nagyobb sikereket ebben a sportban hazánkból senki nem ért el, másrészt meg az, hogy én Kiss Jenőben egy végletekig korrekt és tisztességes embert ismertem meg. Lehetett volna más is, de az MTFSZ-nek – személyeskedés nélkül, a szervezetnek – csakazért sem szerezhettem meg azt az elégtételt, akármennyire is tisztelem pl. a békéscsabai bíróka /bízom benne, hogy nincs harag/, hogy „segítséget” kérek. )

A bizalmunkkal megtisztelt bírói kar két tagja tartogatott még meglepetéseket: Szepesi Tivadar a verseny előtti napon mondta le a bírói szereplését, biztosan hirtelen dolga akadt. Valószínűleg nincs összefüggés aközött, hogy nem álltunk az általunk már csak „bikiniszövetség”-re keresztelt, eredetileg NABBA testépítő szövetségnek indult szerveződés mellé, amely aztán bikini-szépségverseny szervezésén kívül semmilyen tevékenységet nem végzett, különösen nem a testépítés irányában. Nem érthető, hogy a Bodybuilder Webmagazin miért nem kíván ingyen promotálni a testépítéssel semmilyen összefüggésben nem levő dolgokat? A másik meglepetésember Nánási Balázs volt, aki ahhoz képest rendes volt, mert két nappal a verseny előtt mondta le, de azért elküldte egy versenyzőjét Masters kategóriába. Még egy ember – kvázi sportvezető – aki annyira nagytudású, hogy nem bír felfogni egy versenykiírást, holott roppantul bonyolult volt ez a három kategória! Fel sem merül bennünk az a rosszindulatú gondolat, hogy szopatta a saját versenyzőjét! A versenyzők mellett a bírók olyan szinten meg voltak tisztelve, hogy némi – a szokásos duplája – tiszteletdíj mellett még saját gravírozott „Bajnokok Éjszakája 2003” tollat is kaptak. Felvetettem a Robinak, hogy miért nem gravírozták bele a neveket? Azt mondta: még nem érdemelték ki – és igaza volt, hármat most kidobhatnánk!

De eme sok csúnyaság után térjünk csak vissza a kezdetekhez!
Robi a szervezéskor társat keresett magának, mivel tisztában volt vele, hogy egyedül azért nem megy. Először Kómár Szilárdot kereste fel, a „SZVSE” tulajdonosát, amelyhez a Team Szeged csapat tartozik. Kómár Szilárd majdnem kiröhögte, így a Robi más után nézett. Aztán amikor rájött, hogy komolyra fordultak a dolgok, már ő is benne akart lenni, ugyanakkor előállt a kis követeléseivel és szó szerint zsarolta a Robit, hogyha nem teljesíti azokat, nem hozza a versenyzőit. Kíváncsi vagyok, a versenyzők ehhez mit szóltak volna, de kétségkívül be lehet őket oltogatni, magyarul átbaszni. Gárgyán Rita nagyon szimpatikusan levezette a műsort, de a történethez tartozik, hogy először hallani sem akart róla, majd a dolgok komolyra fordultával már meg volt sértődve, hogy nem őt hívtuk. Erre szokta a Robi mondani: ha neki egyszer nemet mondanak, azt nemnek veszi. Nem mindenki állt azonban így a dologhoz. Volt egy szponzor, aki szó és kérdés nélkül letett egy jelentős összeget az asztalra és érdekes módon sem zsarolgatni sem különösebb igénnyel fellépni nem próbált – holott majdnem konkurencia volt ez az ő versenyüknek. És szerencsére akadtak más szponzorok is.

(Szerkesztői kiegészítés: A szegedi verseny gondolatával jómagam már évek óta foglalkozom. Eredetileg Kómár Szilárddal együtt szerettem volna csinálni, hiszen ő maga is hangos kritikusa volt a szövetségen belüli visszásságoknak. A „kiröhögés” talán kicsit erős szó, a lényeg az, hogy nem állt azonnal és feltétel nélkül mellém egy ilyen „küzdjünk meg és mutassuk meg” versenyben. Ezzel szemben Zsigovics Ágoston az első szóra azonnal igent mondott, és minden kapcsolatát latba vetette, hogy nagyon komoly szegedi szponzorokat szerezzünk versenyhez. Én amikor versenyre gondoltam, akkor egyedül és kizárólag Gárgyán Rita volt az, akit mint műsorvezetőt el tudtam képzelni, hiszen más aligha van, aki ért is a testépítéshez. Fogjuk rá, hogy csak félreértés volt az, hogy az én felkérésemre Rita nem emlékezett, és én rosszul emlékeztem a nemleges válaszra. A félreértést letisztáztuk, a műsor és a műsorvezetés a végén jó lett, és ez a lényeg. Még valami: mindazoktól a szponzoroktól, akik a mostani versenyen meglévő „kizárólagosságok” miatt nem kerülhettek be a szponzori körbe elnézést szeretnék kérni /étrendkiegészítők és kondigépek tekintetében is – különösen Vári Gábortól/. Ez volt az első versenyünk, és mint ebből a beszámolóból is kitűnik, a szervezés egész ideje alatt folyamatosan kompromisszumokat kellett hozni, ilyenek voltak a „kizárólagosságok” is. )

Hogy a zsarolgatásról és szarkeverésről ne feledkezzünk: a Robi komolyan aggódott a kezdeteknél, hogy eljönnek-e a versenyzők és a bírók, valamint a nézők. Én azon a véleményen voltam, ha nézők nem lesznek, ott lesz a mi csapatunk/barátaink. Ha versenyzők nem lesznek, maximum átvariáljuk a kategóriákat fat és gyík kategóriákra és elindulunk mi magunk, majd kiosztjuk egymásnak a lét. Ha nem jönnek el a bírók, beülünk mi pontozni, a Robi nagymamája, vagy bárki, aki akar – ez az ő versenye, az ő pénze, azt csinál, amit akar.
Ehhez képest verseny közben Vida Zoli állt neki kavarni, neki nem tetszett úgy a program, ahogy volt a szünetben a versenyzőknek osztotta az észt, hogy le lesz pontozva, aki „hergeli” a közönséget, és megszavaztatta a bírókat, hogy a döntő ne legyen az eredeti terveknek megfelelően külön pontozva, hanem az elődöntő pontjait hozzák a versenyzők. A Robi elhűlve mondta nekem később: bazzeg, leszavaztak a saját versenyemen! Itt szúrta el akkor, mert a bírók közül páran igencsak eltévesztették a dolgokat: ez nem IFBB, ez nem MTFSZ, a Robinak meg kellett volna mondani: akinek nem tetszik a rendszer, az álljon fel, menjen szépen haza, majd beültetünk mást!

Milyen volt valójában a verseny hátulról?
Bár panaszkodtak arra, hogy hideg volt a bemelegítő/öltözőhelyiségből a színpadra vezető lépcsőházban – erre nem számítottunk, pedig gáz, mert kicsit összehúzza az ereket – a színpad rendben volt, a fények – ez majd a videón látszik – szenzációsak. A stúdió roppant csöves, de a célnak megfelelő volt és itt el kell mondanom, hogy sajnos a közhiedelemmel ellentétben egyszer én személyesen kavartam el egy zenét, mégpedig konkrétan Serfőző Tamásnak nem a kért számot játszottuk be, amiért ezúton is, még egyszer elnézést kérek tőle. Szerencsére Tamás annyira profi volt, hogy észre sem lehetett venni, pedig teljesen más a két zene. Szeretném azonban felhívni itt a versenyzők figyelmét, hogy ezeket a baleseteket el lehetne kerülni: most a XXI. században nem nagy ügy íratni egy cd-t rajta egyetlen track-kel, ami a kívánt zene, hogy ne a stúdiósnak kelljen különböző firkantott instrukciók alapján variálni. Egy cd, egy track és a lemezre filccel ráírt név kell, valamint a megjegyzés hogy zenére jön-e be vagy nem – és akkor nem lehet elbaszni. Akinek az a jövőben gondot okoz, vendégem egy cédére. Tamásnál is ez volt a gond: semmi nem volt a lemezre írva, a borítóra kaparta fel macskakaparással a Robi regisztrációkor, hogy melyik szám, én meg frankón nem vettem észre. Barna Robi viszont még egy jópofa levélkét is írt kazija mellé.

(Szerkesztői megjegyzés: De tanultunk az esetből, és a Superbody-n ellestük, hogy szépen egy fehér, előre felsorszámozott borítékba kell begyűjteni a CD-ket, amire jól olvashatóan rá lehet írni az instrukciókat. )

 

A verseny egykor elkezdődött, a hangulat pedig hamarosan frenetikus lett. Az elődöntők utáni szünetben összehoztuk azt a bizonyos dedikálást, amit Nicu Giurgi roppant ügyesen lekésett, majd folytatódott a műsor, sőt mindenféle zenés-táncos betét is volt így utólag visszanézve a legnagyobb megdöbbenésemre.
Igen, a betétszámok: ez az, amit egy verseny kritikájaként teljes szívből fikáznék – és fikázni is szoktam más versenyeken –, hogy ezen az igazán hardcore testépítő versenyen mindenféle groovehouse-os szar és egyéb nyálak kerültek színpadra. Ha már muszáj, legalább egy valamirevaló rockbanda (ha van még ilyen), úgyhogy legközelebb meghívjuk az AC/DC-t remélem.
Persze a fellépők megválogatásának valószínűleg szponzori okai vannak és hát mégiscsak a saját versenyünk, ezért nem fikázom. (Bedőltetek, a lófaszt nem fikázom, ez bizony nagyon gáz volt!)

A háttér és posedown zenék viszont nagyon frankók voltak, ezeket személyesen Robi válogatta és eltérően a szokásos unalmas elektronikus zenétől mindenféle műfaj előfordult. A posedown-zenék sem a közhelyszámba menő stílusúak voltak, hanem a poénostól (Ali-G: Wicked) a jó kis dübörgős Megadeth-ig mindenféle, és sosem volt kétszer ugyanaz, tehát minden lepózolás más-más zenére ment!

Nem szeretném most a versenyzőket részletesen értékelni, megtették már mások, ez a kis iromány nem erről szól – azonban természetesen pár szót kell szólni róluk. Vékony Zoli – „A Cápa” – ma megevett mindenkit. Valamit nagyon tud erről a diétáról/szénhidráttöltésről – „annyira ismeri azt a pocok testét” mert pontosan 17 órára, a döntőre lett a legjobb. Így az abszolútban nem volt kérdéses még Tozó számára sem, hogy ki a nyertes. Az a pár pillanat, amíg ők ketten egymás kezét fogva az eredményre vártak örökké emlékezetes lesz azoknak, akik ezt láthatták. Amikor kimondták a győztes nevét, Tozó azonnal magasba emelte a Cápa uszonyát, izé karját – ha reménykedett is, tudta hogy nem győzhet. Cápazoli olyan szinten volt száraz, hogy állítólag akkora lyuk volt az állkapcsa és a füle között, ahova egy ujjal be lehetett nyúlni – de szerintem ez kamu, biztos csak a kopoltyú! Hogy a drámát tovább fokozzuk fordított időrendben, a plusszos súlycsoport küzdelme sem volt piskóta, ahol Tozó legyőzte Barna Robit és sírva fakadt. Mármint a Tozó – és ez azt hiszem mindent elmond. Barna Robi ezzel szemben jól láthatóan nem volt elégedett az eredménnyel és percekig azon gondolkozott, hogy most mit kezdjen a második helyével – csak forgatta a szemeit olyan arccal, mint Kroki a Mekdonáld happy meal menüből. Ugyan korrekten lekezelt a versenyzőkkel, pózolni már nem állt oda a győztes mellé, hanem kibaszta a kupáját a színpad elejére és levonult úgy, hogy a felvezetőbíró kérésére sem jött vissza.
A kupát utánavittem a pontozólapokkal együtt, amit rögtön szét is osztottam a versenyzőknek, valamint Pintér Ferinek. Barna Robi a kupát visszautasította, mint később kiderült, a pénzt azonban nem – annyira már nem volt büszke azért. Ezzel nem mondhatni, hogy túl sok szimpatizánst szerzett a nézőtérről.
Pintér Feri a fülem hallatára szó szerint ezt mondta a pontozólapok elemzése után: „gusztustalan, ami itt folyik!”, ezzel minősítve a 3 IFBB profiból és a többi, teljesen pártatlan és valóban érdek nélkül, közel egyhangúan pontozó bírót. Persze az nem volt gusztustalan, amikor Barna Robi a Mátra kupán szabadpózzal (!) győzte le Tozót – akkor nem hőbörgött senki, pedig mintha a két ember színpadi mozgása között lenne némi különbség a Tozó javára! Csak egy hangyányi. De az egy kurvanagy hangya!
Mondanom se kell, az összeesküvéselmélet-gyártás rögtön megindult.

Hozzáteszem: Robi eleve az abszolút címre hajtott, úgyis elvérzett volna a Cápa mellett. Ezenkívül nem is volt legjobb formájában. Sőt lehetett volna harmadik is, ha a bírók figyelembe veszik az általunk kitalált pontozási direktívákat, azonban tény, hogy a mi hibánk, hogy erre nem hívtuk fel kellően a figyelmet. Egyrészt, már a versenykiírásban is szerepelt, hogy ide igazi show szükségeltetik, hasonlóan a New York-i Bajnokok Éjszakájához, tehát a szabadpóz minősége hangsúlyozottabb kellett volna, hogy legyen a szokásosnál – ami majdhogynem általában annyi, hogy ugyanoda pontoznak mindenkit, mint ahova az előző két fordulóban. Másrészt lepontozás járt volna annak, aki nem készült fel új „műsorral”, ezért Barna Robi itt szépen elvérzett volna – ha mi (a hülye fejünkkel) nem felejtjük el felhívni a bírók figyelmét erre, valamint áthidaljuk valahogy azt a problémát, hogy ezek a bírók nem vettek részt a szezon többi versenyén, így nemigen tudhatták, ki készült új pózoló kűrrel és ki nem.

(Szerkesztői megjegyzés: Az, hogy a profi versenyekhez hasonlóan négy forduló legyen: szimmetria, izmosság, szabadpóz és lepózolás a verseny ötletének kipattanásakor a „szakma” részéről elvetésre került, mint valamiféle eretnekség. A kompromisszumok asztalán maradt a három fordulós verseny, amiben a szimmetria és az izmossági fordulókkal azonos súlyban számított a szabadpóz. Sajnos a versenyzők közül mindössze hárman vették a fáradtságot, és kreáltak egy kis show-szerűséget (Kormány Misi, Tozó és Németh Pisti). A megszeppent alacsony és középsúly le sem mert jönni a színpadról, hiába mentem a Vida Zoli után be az öltözőbe, és győzködtem a versenyzőket arról, hogy ITT IGENIS LE KELL menni a színpadról a nézők közé. Kormány Misi törte meg a jeget, aki megértette, hogy miről kellene ennek a versenynek szólnia, és utána már a többieket szerencsére nem lehetett megállítani. Így lett sporttörténelmi az, ahogy Barna Robi a kamermann székéről pózolt a bírók háta mögül a nézőknek! Minden kezdet nehéz. Remélem, hogy ha lesz esetleg folytatása a Bajnokok Éjszakájának, akkor a következőre a versenyzők már esetleg jelmezt, és poénos koreográfiát is be mernek majd vállalni. Nem a sótlan magyar bajnokság ez, hanem A Bajnokok Éjszakjája. )

A történethez hozzátartozik az is, hogy – bár Barna Robi viselkedése elég durva volt –, felindultsága érthető, mivel ő a Bajnokok Éjszakája miatt készült be egyáltalán, méghozzá mindent erre a lapra téve, kőkemény munkával, az anyagiakat sem sajnálva – még az autóját is eladta, ez pedig mindenképpen tiszteletre méltó dolog. Ha nem lenne ez a fitnesszkétezres allűr, hogy mindenkit fikázni kell és sosem lehet elismerni, hogy a másik jobb volt – mert persze úgy verettük meg, valami rejtélyes politikai oknál fogva (csak magyarázná meg valaki, hogy miafaszér jobb nekünk attól, ha a Tozó nyert) – akkor Robi a szezon egyik legnagyobb győztese lenne, nálam mindenképpen az év testépítője. De sajnos ott tartunk most, hogy ő már állítólag a júniusi profi EB-n tudta, hogy meg fogjuk veretni – amikor mi még messze nem voltunk biztosak abban, hogy lesz verseny –, valamint a vereségének az az oka, hogy nem MTFSZ bírók pontoztak – vagy talán úgy gondolják, hogy az a baj, hogy nem 9db Pintér Feri volt a bíró?!

Egyetlen bíróról nem esett eddig szó, mégpedig a felvezetőbíróról, Eszteró Zsoltról, aki kitűnő munkát végzett, mondhatni leiskolázta a szövetségi „kollégáit”. Kulturált, éppen a kellő mértékig humoros, gyors, logisztikailag kitűnő (balfaszkodás nélkül be tudja állítani a versenyzőket a helyükre) és csak azért nem mondom hogy szép is, mert még elbízza magát. Mégis kapott kritikát Huber István MTFSZ elnöktől, aki nehezményezte, hogy egyes pózok neveit nem jól mondja be – ami egyébként nem kis pofátlanság egy olyan embertől, akinek a versenyein huszáros pózt és tricepszgyakorlatot kérnek, aki rágózni szokott a színpadon, valamint aki a jövő évi EB szponzorának nevét és sok más személy nevét képtelen megtanulni. (Mentségére szóljon, hogy kedvenc vezetőbírója őt is általában Hubertnek szólítja.) Sajnos Eszteró Zsolt határozott kérésem ellenére sem kért a versenyzőktől poénból huszáros pózt!

A verseny után még az egyik szponzor felé vállalt kötelezettségünknek tettünk eleget, mégpedig fellépésre vittünk négy versenyzőt a Sing-Sing diszkóba, ami végül mini VIP-partyba torkollott. A fellépés nem volt olyan egyszerű: miután megtaláltuk az öltözőket és gyanakodva végigmértük a bent tartózkodó szadomazo-rucis elég puhatestű srácokat, megjelent az üzletvezető asszony és közölte velünk, hogy nem szeretné, ha tönkretennénk az estélyét, itt nem lehet csak úgy pózolni a saját zenére, itt már másfél hónapja minden este fétis-buli van. Próbálom visszaidézni a szavait: „itt vannak mindenféle cuccok, ezt vegyétek fel! Azt nem mondom, hogy csináljátok meg egymást a színpadon, de valami azért legyen!” Na erre megállt a szar mindenkiben, egymásranéztünk, na most mi lesz? Szabó Ati és talán Tozó még hagyján, de Misi és Berkes Laci (aki civilben mellesleg kommandós, és kezdett már felmenni benne a pumpa) mint szadomazo-táncos? Valaki nagyon félreértette a dolgokat – gondoltam. A helyzetet Szabó Attila showmester mentette meg, ő rögtön felkapott valami rucit, bemelegítette a közönséget, a többiek egy-egy köpenybe burkolózva – Misi halálfejes maszkban – majd azt ledobva felvonultak, így egy kicsit táncikálós lepózolós dologba fulladt az egész, amiben még Ati, Tozó és Laci barátnői is részt vettek. A közönség egy része jól szórakozott, a kevésbé értelmesebbje pedig megrökönyödve magyarázta a barátnőjének hogy milyen gusztustalan ez a sok izom, hiszen az ő puhos/gyík testük sokkal jobb.

Ez volt a Bajnokok Éjszakája 2003 – sok hozzáértő szerint az év legjobb versenye. Reméljük hagyományt teremt és a díjakat is sikerül feljebb tornázni. Egyelőre az erkölcsi siker teljes csak, hiszen a főszervezőnek ráment az autója erre – bár lenne több ilyen marha az országban! Jövőre reméljük sikerül még jobbat összehozni – ötletek már vannak, reszkessetek! Legyen még sok ilyen kalózverseny!

 

drugsbunny

 


Kapcsolódó cikkek
Liszka Péter | Rubos Katalin ...
Független karos, könyöktámaszos tricepszgép a miskolci Cutler Gymben: minden tud, ami egy hatásos tricepszedzéshez kell! ...
A tartalom: Nagy Hunor, Kathi Béla és Ónozó Szabolcs, Besze Edina, Bunny főzés. ...
Mészáros László 24-szeres fekvenyomó világrekorder Mr. Olympia beszámolóján kívül mesél a hőskor magyar versenyeiről a matricázott érmekkel, és bemutatja a legv...
PROFI EB BACKSTAGE - SZEMÉLYES JELLEGŰ RIPORT A profi Eb - már-már az erősember versenyek hagyományaihoz hasonlóan - Rallyval kezdődött. A Budapest-Debrecen Tr...
A tartalom: Kiss Tibor, Petar Klancir, Tóth Dani, Támadás 2. werk. ...
Remzső Ferenc | Lénárd Lajos | Jay Cutler villáminterjú | Év Testépítője 2007 ...
Gárgyán Rita | Drugs Bunny válledzés és tudományos rovat | Drogmentes kapitány :) ...

Kérdésed van a cikkel kapcsolatban? Tedd fel!

Ebben a rovatban kérdéseket csak regisztrált felhasználóink tehetnek fel!
Kérlek, jelentkezz be!