A harcművészetek evolúciója

2014-10-20
 / 5.0
Értékeléshez kérlek jelentkezz be! Belépés/Regisztráció

A harcművészetek rengeteget fejlődtek századunk során. Napjainkban a harcművészeknek megvan a lehetőségük arra, hogy harcművészeti stílusok százai közül válasszanak. Nem elég az, hogy a paletta sokkal szélesebb mint régen, de még a tradícionális stílusokban is lényeges változások következtek be. Harminc éve még minden a katáról (olyan mozdulatsor, amelyet gyakorlati támadó és védekező technikák sorozata alkot), a végrehajtási formák szabályosságáról és a hagyományokról szólt. Ezek lényeges és egyáltalán nem elhanyagolható dolgok, de azért nem kellene mindent ugyanúgy csinálnunk, amin őseink műveltek évszázadokkal korábban.


Az emberek megváltoztak – a harcművészeteknek is legalább ugyanilyen mértékben kell változniuk. Rég elavult már az a fajta gondolkodásmód, mely szerint kizárólag egy stílus technikai és ideológiai kötöttségeinek szentelhetjük életünk nagy részét. A nagymesterek eredetileg azért hozták létre a katákat, hogy segítségükkel örök életűvé tegyék a tradíciókat, melyeket a fiatalok később elsajátíthatnak.

A harcművészetek evolúciója

Régen egy harcművésznek nem voltak könyvei, és oktatóvideók sem álltak a rendelkezésére – minden tudás, amire szüksége volt, benne volt a katákban. A katák nagy hátránya az, hogy edzőtárs nélkül zajlanak. Akár otthon is végezhetők, mindenféle berendezés és eszköz nélkül, egymagunkban. Az igazság az, hogy legyen bármilyen jó egy technika, gyakorolhatunk bármennyit egyedül – soha nem leszünk olyan hatékonyak, mint egy kick-boxos, aki köszönhetően annak, hogy partnerrel edz, képes „olvasni” ellenfelének támadásait, illetve megtalálja a rést a védekezésében.

Lehet vitatkozni ezen azzal, hogy azt mondjuk: egy ügyes harcművész el tudja képzelni, amint éppen valakivel harcol, még akkor is, ha nincs is előtte senki – de még mindig teljesen más, mint egy kiszámíthatatlan harcművész ellen küzdeni. Előbb-utóbb mindenki felismeri, hogy a védekezése nem tökéletes, és bizony néha megütik. Aki ehhez nem szokott hozzá, annak a teste és az elméje a beszerzett sérülésekre fog koncentrálni, emiatt pedig az ember elveszti a küzdelmet. Egy bokszolót például gyakran arcon vágnak, mégis tudja folytatni a küzdelmet – reflexei még akkor is működnek, amikor már nincs eszméleténél...

Amikor belépünk egy dojóba (edzőterem), akkor rendszerint hallljuk a karate gi-k (jellegzetes karatés ruházat) jellegzetes zaját, amint a tanulók nagy erővel és sebességgel ütik a levegőt, esetleg edzőtársukat. A hang nagyon erőteljes, az ütésekről ugyanez viszont nem mindig mondható el. Egy muay thai-os naponta több százszor is megüti a bokszzsákot, rúgásai és ütései így ellenállóak lesznek egy kőkemény, hús-vér ember ellen is. Csak az az ütés lesz erős, ami valamiféle ellenállásba ütközik (ezért fontosak nagyon a kiegészítő felszerelések).

Minden harcművészeti stílusnak megvannak a maga előnyei és hátrányai. Egy taekwon-do harcos például bokszban és birkózásban nem feltétlen állja meg a helyét, de ha alábecsülik, az akár életveszélyes is lehet – főleg, ha még cipő is van rajta, ugyanis fejrúgásokban egy ilyen harcművész már-már verhetetlen.

Minden harcművészeti stílusnak megvannak az előnyei és hátrányai

Egy bokszoló egyszer azt mondta, hogy a legveszélyesebb támadás az, amire legkevésbé számítunk, ezért is jó, ha egy kicsit minden stílushoz értünk. Melyik a veszélyesebb fegyver: a kézigránát, vagy a kés? – szól a klasszikus kérdés. Van, aki egyből rávágná, hogy a kézigránát sokkal erősebb – igaza is lenne, de mi van például akkor, ha éppen egy liftben kell harcolnunk? Ekkor már mindjárt más a helyzet... Ugyanez igaz a harcművészeti stílusokra: minden stílus ugyanolyan hatékony lehet az adott helyzetben.

A küzdősportos rendezvényeken a versenyzőknek lehetőségük nyílik arra, hogy kipróbálják magukat más stílusok képviselői ellen is – ez jelentős változásokat hozott a harcművészetekben a régi időkhöz képest. Ezeknek az eseményeknek köszönhetően mindenki tanulhat a másiktól: a karatésok elsajátíthatják azt a technikát, amellyel kivédhetnek egy lábra érkező rúgást (low kick), egy jiu-jitsus gyakorolhatja egy picit a kick-boxot, egy kick-boxos pedig megtanulhatja az „esés iskoláját” és azt, hogyan maradjon életben egy birkózó ellen. Ezt nevezzük evolúciónak.

Végezetül ajánlunk hat stílust, amivel olvasóink kiterjeszthetik jelenlegi tudásukat, hogy ne érje őket meglepetés:

  • Wing Tsun
  • Kick-box
  • Kyokushin Karate
  • Taekwon-do
  • Aikido
  • Jiu-jitsu

Gus Fant írása nyomán.

Forrás: fightingmaster.com


Kapcsolódó cikkek
Mit szoktál csinálni esténként? Nem, nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy reggel, vagy este edzel-e, hanem arra, hogy mit csinálsz abban az időszakban, amikor van ...
Sajnos nem ritka, hogy egy küzdősportoló vagy harcművész nem tud megélni abból a sportból vagy stílusból, amit a legjobban szeret. Sokan vállalnak állást egy ol...
Sokan úgy gondolják, hogy vannak bizonyos dolgok, amiket jobb, ha inkább nem hallasz, mielőtt elkezdenél megtanulni egy harcművészeti stílust. Nem azért nem mon...
Elvis Presley rendkívül színes egyéniség volt. Nem csak énekelt, de színészkedett is, és volt idő, amikor cowboyként mutatkozott. A Rock ’n’ Roll királya többsz...
A Krav-Maga szó szerinti fordításban közelharcot jelent, egy önvédelmi és taktikai rendszer. Kortól, nemtől, előképzettségtől függetlenül bárki elkezdheti, aki ...
A fehér, két részből, valamint egy hozzá tartozó, tetszőleges színű övből álló karatés ruhát (röviden: gi) a harcművészek minden egyes edzésen felveszik. ...
Halj meg az edzésen, életben maradsz az utcán! - ez a jelmondata a kínzókamrának, ahol az önvédelmet a Krav maga rendszerén keresztül oktatják. Varga Tamás, a t...

Kérdésed van a cikkel kapcsolatban? Tedd fel!

Ebben a rovatban kérdéseket csak regisztrált felhasználóink tehetnek fel!
Kérlek, jelentkezz be!

Kérdés
2018-01-06
A taekwon-do-t kiegészíteném annyival, hogy nem mindegy, melyik szövetségről beszélünk. A WTF-ben (ez az olimpiai sportág), ott valóban nagyon keveset ütnek, és keveset gyakorolnak. Volt alkalmam találkozni egy WTF-es sporttárssal, amikor láttam ütni, azt hittem kezdő. Utána láttam rúgni, azt szemmel nem lehetett követni. aztán megtudtam, hogy amúgy válogatott.
Én az ITF-ben tanulok, ott rendszeresen gyakoroljuk az ütéseket is. Technikát is, küzdelemben is, kombinációkban is. Versenyeken, ha olyan stílusúak találkoznak, akkor bizony előfordul, hogy egyik leboxolja a másikat.
Aztán vannak még lefegyverző, feszítő technikáink, de azok rendszerint hobbi szintű gyakorlás mellett nem férnek bele az időbe, hogy készség szinten elsajátítsuk. Illetve a versenyeken küzdelmi és törés technikák vannak túlsúlyban, azokra készítik fel az embereket.
Amúgy itthon bevett szokás, hogy ha vannak open versenyek, akkor TKD versenyre jönnek Kick-Boxosok, és ugyanígy vissza. Mivel hasonlóak a küzdelmi szabályok, így könnyű az átjárás. Ez ugye egybevág a cikkben említettekkel, szélesíti az ember látókörét.

válasz
2018-01-08
Szia!

Igen, jogos, csak nem akartam belemenni annyira. Ugyan egy-egy harcművészeti stílus önmagában is effektív a valódi harcban (például a brazil jiu jitsu), de nem elég csak egyet ismerni. Ha tényleg effektívek szeretnénk maradni, akkor nem elég, ha csak a földharchoz értünk. A cikk lényege, hogy a modern MMA-nak köszönhetően a stílusok képviselői összemérhették erejüket, és így kiderült mely stílusok effektívek, és melyek nem. Továbbá, rá lehet jönni a meccseket nézve, hogy mondjuk egy taekwon-do harcosnak meg kell tanulnia azt is, hogyan kell például esni. Ez az evolúció :) Üdv: a szerző.