A Guggolás

2010-11-03
 / 5.0
Értékeléshez kérlek jelentkezz be! Belépés/Regisztráció

Már a terem felé tartva is beleborzongsz az érzésbe. Hiszen tudod, mi vár rád. Szenvedés és fájdalom, adrenalin és tesztoszteron, ez jut osztályrészül egy guggolóedzés során. De nem bánod: tudod, csak így érhetsz célt.


Tudod, hogy Te férfi vagy: nem játszani jársz a terembe, csak mosolyogsz a szüntelenül mell-bicepszező, sosem lábazó kondihuszárokon, a pipaszár lábaikkal és a viccesen kidüllesztett mellkasukkal. De Te más vagy: te tudod, mi kell a fejlődéshez, tudod, mi kell ahhoz, hogy egy edzés után azt érezd, ennyi volt és nincs tovább.

Ma guggolni fogsz.

Arnold sem hanyagolta el a guggolást!

Az öltözőben komótosan készíted elő a kellékeket. Előkerül az öv, a bandázs - hiszen te már tudod, hogy nem szégyen ezeket használni, ha még évek múlva is sérülés nélkül szeretnél edzeni. Te nem csak az emlékekből szeretnél élni pár év múlva - guggolni akarsz, ameddig csak lehet. Petőfi sem akart ágyban, párnák között meghalni - te is beérnéd a guggolóállvánnyal, vagy az erőkerettel. Felhörpinted a kellő mennyiségű stimulánst tartalmazó kis italodat, meglátogatod a vécét, nehogy baleset érjen edzés közben, és már indulsz is abba a sarokba, ahol sosem kell várni, mint a gépeknél. Kevés ilyen állat van, mint Te.

Bemelegítés közben egyre csak arra koncentrálsz, mi vár rád. Már az üres rúd alá is úgy állsz be, mintha minimum egy mázsa lenne rajta - a tested megfeszül, ahogy bepréseled magad a rúd alá. Nem sietsz a sorozatokkal - nem hajt a tatár. Kiélvezed a mozgás minden centiméterét: ahogy kiemeled a rudat, ahogy leguggolsz, majd lentről kilövöd magad, hogy aztán újra ismételd az egészet. Sorozatról sorozatra. És lassan elérkezel az első kemény munkasorozathoz.

Semmibe révedő tekintettel ülsz a padon, és elkezded akkurátus mozdulatokkal feltekerni a bandázst a térded köré. Nem téped meg, mintha versenyeznél, de azért rendesen fogja a térdedet. Továbbra is ülve felcsatolod az övet is, majd kissé merev lábakkal az állványhoz lépsz. Megragadod a rudat, és egy határozott mozdulattal beállsz, szinte belendülsz alá. Érzed, ahogy a tegnapelőtti mellezéstől még feszül az egész felsőtested, ahogy beerőlteted magad a tárcsák közé. Az egész tested megfeszül, amint kiemeled a rudat az állványról, érzed, ahogy a rúd a húsodba vág, és nyúzza-tépi a bőrt a csuklyádról. Sosem értetted, hogyan marad meg egy jól megpakolt, ám törülközőbe csavart rúd az ember nyakán, de nem is bánod a harci sebeket.

Ha lehet, ez az érzés még jobban felspannol. Hátralépsz egy-két lépést, és a vállszélesnél szélesebb terpeszbe állsz, kifelé mutató lábfejekkel. Most nem alakformáló fitness edzésről van szó - ma nagyot akarsz guggolni, ahhoz pedig ez a tartás fog kelleni. Fújtatsz egyet, és leengeded magad, amilyen mélyre csak tudod. Magadban mindig csak mosolyogsz a mindenféle félguggolásokat végző kocagyúrósokon - véletlenül sem akarod, hogy bárki is összekeverjen velük, tehát jó mélyre mész. A bandázs szinte kettévágja a lábadat, az öv csak úgy ropog a derekadon, de ez téged nem érdekel, végzed a dolgod. Imádod ezt az érzést.

A guggolás fájdalmas... De ezért szeretjük!

Egy, kettő, három, az ismétlések jönnek egymás után, combjaid dugattyúként lökik ki testedet minden egyes ismétlésnél. A tested minden négyzetcentimétere gránitkeménységgel feszül meg az egész gyakorlat alatt. Minden egyes sorozattal egyre nehezebb és nehezebb lesz az utolsó pár ismétlés - az utolsó sorozatban már sűrűn szidalmazod a rudat, a súlyt és a guggolás kitalálóját felváltva - utóbb veszed észre, hogy mindezt fennhangon teszed. Sípolva keresed a levegőt, de nem találod, a lábad tűzben ég, és arra gondolsz, ezúttal tuti nem éled túl. De aztán persze mégis megúszod, mint mindig. A teremben szerencsére már megszokták, hogy ilyenkor ne piszkáljanak - csak akkor jönnek, ha Te hívod őket segíteni.

Az utolsó ismétlést követően fáradtan rogysz az állvány mellé. Próbálod a bandázst levenni, de annyi erő nincs benned, hogy kiszabadítsd a végét, és az öv kicsatolásával is külön csatát kell vívnod. Kell pár perc, mire rendezed a soraidat.

Közel sem vagy jól fizikailag. A gyomrod még mindig háborog, üveges tekintettel meredsz magad elé. És mégis, valami perverz módon, szereted ezt az érzést. Tudod, hogy holnap ráadásul jön a mindent elborító izomláz, de nem bánod. Semmi pénzért ki nem hagynád ezt az edzést.

Imádsz guggolni.

coller


Kapcsolódó cikkek
Olyan a helyzet, mint amikor az autós behajt a pláza-mélygarázsba, és megszűnik a világ. Legalábbis a többi ember, a szabályok, különösen a KRESZ szűnik meg, ...
Rácz Gergő személyi- és erőnléti edzővel olyan alapgyakorlatokkal foglalkozunk, melyek összetettebb mozdulatsorral járnak: a guggolással és a felhúzással. Előtt...
Rigó Ricsi, a Protein.Buzz csapat erőemelő és testépítő tagja az egykezes fekvenyomás előnyeit taglalja a hagyományossal szemben. ...
A SuperSlow egy olyan gyakorlat-végrehajtási forma, amelynek alapja a H.I.T, vagyis az izombukásig végzett (egy) sorozat, azzal a különbséggel, hogy itt a pozit...
„A meditáció eleinte erőlködés, aztán szokássá válik, végül örömteli szükséglet.” „Olyan, mint a hazatérés.” Egyre több testépítő alkalmazza a meditációt...
Étrendkiegészítés pszichiátriai gyógyszerek szedése mellett? Szedhetsz táplálékkiegészítőket, és végezhetsz súlyzós edzést? Érintett vagy? Olvass tovább!...
Bár már többször kiveséztük a témát diétával és edzéssel együtt, még mindig van, akik számára nem világos, hogy nem a napi kétszáz felüléstől lesz kockás a has....

Kérdésed van a cikkel kapcsolatban? Tedd fel!

Ebben a rovatban kérdéseket csak regisztrált felhasználóink tehetnek fel!
Kérlek, jelentkezz be!

Kérdés
2018-01-11
Erről a cikkről a Sin City c. film jutott eszembe. Tarantino megirigyelné a megfogalmazást az biztos :D
Ma pont lábnapom volt. Hazáig kellett koncentrálnom, hogy ne hánnyam telibe a kocsikormányt :)

válasz
2018-01-12
Köszi :D
Húzd le az ablakot ha mégsem sikerülne tartani :D